Önző lennék, amiért nem akarok ingyen bébiszitterkedni?
Van egy 4 éves és egy 8 hónapos kislányunk. Az ovis kislányomnak lett egy nagyon jó barátnője az oviban, akikkel elkezdtünk ovin kívül is találkozni olykor, majd egyszer jött egy kérés, hogy vigyázzunk a gyerkőcre egy órácskát, amíg anyuka elugrik valahova, apuka pedig dolgozik. Na azóta nincs megállás. Eleinte csak két hetente, majd hetente érkeztek szívesség kérések, mostmár lazán jön heti kettő is, de a múlthéten elhatároztam, hogy ennyi volt, határhúzás.
Ugyanis történt az, hogy beteg lett a gyerkőc és anyuka megkért, hogyha már úgyis itthon vagyok, tudnék-e 1-2 napot vigyázni (9 óra/nap) a gyerekükre. Mondtam, hogy ne haragudjanak, de örülök, hogy most nálunk éppen mindenki egészséges és ugye van egy 8 hónapos babánk, tehát nem, nem tudnék... Oké, semmi baj, de már éreztem a hangsúlyon a nemtetszést.
Ma délután 2 órakor ismét írt anyuka, hogy eltudom-e hozni a lányukat is az oviból és lehetne-e nálunk 1-2 órát, mert neki DOLGA VAN. Ismét jeleztem, hogy ma sajnos nem tudok ebben segíteni, mást terveztünk. Erre idézem: "Jajj nemár, de mégis mit?" Hát most komolyan köpni nyelni nem tudtam, de oké, elmondtam hova megyünk, mit tervezünk. 5 perc múlva jön a válasz, hogy dehát oda (bevásárolni, meg az egyik barátunkhoz) jöhet az ő lányuk is, nem baj, ha később VISSZÜK HAZA... :D Nincs segítségük helyben, nekünk is csak fizetett, de esküszöm nekem ez már annyira a pofátlanság netovábbja volt, hogy sokkot kaptam. Elküldtem a férjemnek az üzenetváltást, hogy szerinte ilyen vaaan? Szerinte az én dolgom, támogat, de nem érti miért zavar, mondjak nemet, ha akarok, vagy igent, ha akarok és kész. Anyukámmal is beszéltem az este, aki szerint viszont lehetnék empatikusabb, hiszen én itthon vagyok és sosem tudhatom nekem mikor kell majd segítség.
Elgondolkodtam. Én úgy vélem, hogy a lóf*sznak is két vége van (már bocsánat) és nem kívánok plusz egy gyereket pesztrálni úgy, hogy ilyen szinten visszaélnek a jóindulatommal, de anyukám általában ki szokott állni mellettem és most nagyon meglepett, hogy kvázi leönzőzött.
Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez? Nektek belefér(ne) akár hetente többször más gyerekére is vigyázni egy kösziért cserébe?
Csak hogy a védelmébe is szóljak, valahol megértem. Tudom milyen nehéz segítség nélkül és mekkora megkönnyebbülés volt, amikor megtaláltuk a (fizetett) segítségünket, aki egyébként napközben is ráér zömében. Hihetetlenül jó érzés volt újra olyan dolgokat természetesen csinálni, amiket a gyerekek előtt. Akár csak elmenni egyet bevásárolni egyedül, gyorsan, hatékonyan, nem gondolkozni hova teszem a gyereket, amíg orvoshoz kell mennem, elmenni mozizni, vagy vacsizni egyet a férjemmel. Nyugalommal tudomásul venni, hogy ha nem tudunk odaérni időben a gyerekért az oviba, akkor is van kire számítani, és még sorolhatnám. Ezek olyan dolgok, amik lehet fel sem tűnnek azoknak, akiknek van a közelben jó segítségük. Szóval megértem, hogy baromi jó dolog ráérezni ennek az ízére újra és azt érezni, hogy van kihez fordulni. DE! Mi ezért kőkeményen fizetünk cserébe, én pedig fizuért cserébe sem szeretnék állandóan más gyerekére is vigyázni, mert nem érdekel, nem vagyok erre alkalmas. Ilyen formán, kihasználtan meg pláne nem. A beteg gyerek és a saját családi időnkkel való elszámoltatás igazából már csak pont az i-n.
Van egy babánk és egy dacos ovisunk, már önmagában az is kellemetlen, hogy egy anya nem gondol bele, hogy ez mivel jár. A válaszaitok alapján egyre inkább meggyőzöm magam, hogy az lesz a legjobb, ha teljesen elvágjuk ezt a szálat.
válasza:Amíg a gyerek kicsi sajnos csak olyan barátja lehet, akinek az anyjával te is kijössz valamennyire? A legtöbb gyerek igényli, hogy a barátjával ne csak az oviban, suliban találkozzanak, ehhez viszont kell a szülői együttműködés. Jelen esetben ez nincs meg.
Ez kb felső tagozatra elmúlik, addigra elég önjáróak lesznek.
válasza:28, egyébként két nap múlva mentem is szülni, tehát tényleg benne volt a pakliban, hogy akármikor elindulhat a baba kifelé 😆
#27
válasza:Én nagyon megértelek, de tényleg kitartóan én megingathatatlanul nemet kell mondanod, mert nem lesz vége. Olyan az az anyuka, hogy ha a kisujjad nyújtod, tépi ki a karod.
Velem is hasonló volt, csak akkor nekem még nem volt saját gyerekem. Az ismerősök közül ketten állandóan rámsózták a gyerekeiket (összesen 3, de 3 különböző életkorú), hogy mivel nekem nincs, úgyis ráérek. 3-4 alkalommal elvállaltam, mert nem akartam bunkó lenni, de utána már muszáj volt, mert a három gyerek kb rabszolgaként tekintett rám, hogy az anyjuk azt mondta, nekem ugrani kell, mert ráérek, akkor ők azt kérnek, amit akarnak tőlem. Úgyhogy mondtam a szülőknek, hogy nem vigyázok egy percet se tovább rájuk, oldják meg, nem az én felelősségem az ő gyerekük.
Persze mivel addig igent mondtam, jött az értetlenkedelés, de amikor elmondtam, hogy mindhárom gyerek eszméletlen neveletlen, bunkó és hisztigép, nem akarok a továbbiakban ingyen szórakoztató személyzet lenni a saját időm rovására, megsértődtek. A két gyerekes azonnal levágta, hogy ne keressen többet, de az egy gyerekes nem. Számonkért, hogy miért nem érek rá, miért nem jó stb. Sokáig kellett mondogatnom, hogy semmi közöd hozzá, nem és kész, mire felfogta, de azóta nem jött ilyen kérés.
válasza: válasza:"jajj nemár, mégis mit?"
Ez hülye... le kellene építeni valahogy, gáz ez a nő, csak kihasznál.
Betegen rád sózná a gyerekét úgy, hogy neked ott egy 8 hónapos baba. Eszembe nem jutna.
Azt meg lesz.rja, hogy elkapja majd a te gyereked.
Nem családtag, nem is a barátnőd, de a barátnőmet sem kérném meg erre.
válasza:Nem olvastam a válaszokat, csak a kérdésre reagálok. Én csak azon kiborultam már, hogy olvastam. Akkor neked milyen lehetett megélni?! Nem, nem és nem, ez így nagyon nincsen rendjén, ahogyan az anyuka csinálja. És a gyerekre ki gondol? Neki állandóság és biztonság kell, és ha ebbe bele is mennél, az anyukát tamogatnád abban, hogy a gyerek viszontagságok között éljen. És sajnos aki ennyire átlépi a határokat, annál még csak most kezdődne igazán a pofátlanság legalja. És akkor te is megszereted a gyereket, ő sem tudja már igazán hova tartozik, anyuka meg folyamatosan passzol, mert az a maradék tervezoképesség is ki fog esni, ami eddig volt. Nem nem feladatod más gyermek nevelése. Anyukád allitasa meg akkor állná meg a helyét, ha előre megbeszélt időpontokról lenne szó és ha esetleg a nő is viszonozná a felügyeletet. És igen, tőle nem fogsz segítséget kapni, ha úgy adódna. Ha megnézzük még a saját életét sem tudja menedzselni.
Felháborító rendesen, nagyon remélem, hogy nem tartjátok már a kapcsolatot. Nagyon kérlek, hogy igen, hallgass a megérzéseidre, ez így nagyon nem kerek és neked van igazad, próbáld meg kerülni az anyukát, akár csak azzal, hogy nem válaszolsz neki azonnal, hanem csak pár nap múlva. Semmi bak, ha elérhetetlen vagy. Egyszer nem megy a gyerekért senki oviba és majd megtanulja, hogy nem vagy opció. Az is hallatlan, hogy nem fizet neked ezért, hanem teljesen természetesnek veszi. Na ezen a sztorin felhúztam most magam rendesen. :D :S :(((
33N
válasza:Akik lepontoztak, megírnák kulturáltan, érvekkel, hogy miért tették? Kíváncsi vagyok a véleményükre. 37-es vagyok.
Köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!