Tényleg csakis és kizáróléag a szülő negatív érdeme, ha a gyereke verekedős a bölcsiben/oviban?

kisfiam 2 és fél éves, bölcsis. mozgékony, érdeklődő, kedves, barátságos gyerek. alapjába véve nem agresszív. a bölcsiben viszont van, hogy odacsap. nagyobb testvére van. van, hogy megy a vita egy-egy játékon, ha a nagy bántja, megvédi magát, ahogy a bölcsiben is, ha valaki piszkálja, megvédi magát. ő maga nem igen provokálja a verekedést. a felnőttek sem egyformák, van aki lassú és nyugodt vérmérsékletú, van, aki mozgékony és hirtelen. ha egy gyerek nem olyan, mint a nagy átlag, szeretik azonnal viselkedészavarosnak, hiperaktivnak kikiáltani, pedig csak más, legfeljebb nem pont olyan, mint a többi. de mért is kéne pont olyannak lenni? nem egymás klónjai. a normális széles határok között mozog, de a mai gyakorlat szereti szegregálni a más gyerekeket, ne zavarják az átlagot, bajlódjon velük más.a nevelés is fontos ebben a kérdésben, de a legfontosabb, mégiscsak a gyerek jelleme. és mint ahogy írtam, a verekedés bölcsiben/oviban nem biztos, hogy nem normális. sokszor nem is pontos a konkrét eset leírása, mert a gondozó pl. az előzményt pont nem látta. pont nem látta, hogy xy megharapta, csak azt hogy Z csak úgy odacsapott. Z lehet, hogy a harmadik igazságtalan fejmosás után úgy gondolja, hogy legközelebb tényleg ő fog először ütni..........