Van így értelme tovább foglalkozni a szobatisztaság dologgal? 2,5 éves

Én semmiképp sem adnám vissza a pelust.

Kérdezd gyakran, kísérd ki, ha nem pisil-kakil, az se baj, próbáld meg fél óra múlva. Ha bugyiba megy, csak cserélj ruhát, mondd el újra, ezredszer is, hogy szóljon, ha kell.

Ha sikerül wc-be, szerintem elég nagyon megdicsérni, jutalmazni ezért nem kell.

Ha te kimész, akkor erre is hívd fel a figyelmét, hogy "anya most megy pisilni-neked nem kell?"

Szerintem csak pár hét alatt meg fogja szokni, csak tarts ki! :)

Valószínű szerintem is, hogy ezeket a figyelemfelkeltés miatt csinálja. Azt írtad, hogy szerette az ovit, tetszett neki. Akkor magyarázd el neki, és akár naponta többször is említsd meg neki, hogy csak akkor mehet, ha nem pisil/kakil a bugyiba, hanem szól, ha kell neki. Ha mégis bepisil, bekakil, akkor ne csapj nagy hűhót körülötte, csak adj rá tisztát, és említsd meg, hogy amíg ezt csinálja, addig sajnos nem tud oviba menni. De ezt egyetlen mondattal intézd is el, aztán ne foglalkozz a "balesettel".

Viszont, mivel ugye ezt azért csinálja, hogy figyelj rá, hagyd, hogy más dolgokkal vonja magára a figyelmed, dicsérd meg sokszor, bármilyen apróságról legyen is szó. Pl. kérd meg, hogy segítsen neked ebben vagy abban, az én fiam imádja, ha segíthet, ilyenkor úgy érzi, hogy nagyon fontos dolgokat csinált, és nagyon szereti, amikor bezsebelheti a dicséretet. Pl. amikor hazaérünk és levesszük a cipőnket, meg szoktam kérni, hogy mindkettőnk cipőjét tegye be a szekrénybe, ilyenkor nagyon büszke, hogy segített nekem. Szóval amikor ilyen nagyos dolgokat csinálhat (mert a saját játékát elpakolni az nem túl érdekes a számára, de ha olyanra kérem meg, hogy felnőtt dolgot hozzon oda nekem, mondjuk a telefont, na akkor odáig van :)). Így majd büszke lesz magára, hogy ő már milyen okos nagy gyerek, aki ezeket meg tudja csinálni. De ezek mellett persze babusgasd is, hogy azt is érezze, hogy nem csak a kicsinek jut ilyesmi.

Bocs, hogy így beleokoskodtam, nekem csak egy gyerekem van, szóval kétgyerekes tapasztalatom nincs, csak a fiam is elég nehezen lett szobatiszta, és nála az jött be, hogy nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a baleseteknek, akkor sem, ha már tudtam, hogy képes szólni, csak valamiért megmakacsolja magát, viszont röviden, nem haragosan azért kifejeztem a nemtetszésemet, de utána nem foglalkoztam a dologgal. A testvér kérdéshez meg azért bátorkodtam hozzászólni, mert nekem is van kisebb tesóm, 2.5 éves voltam, amikor született, és lehet, hogy furán hangzik, de a mai napig nagyon emlékszem rá, hogy az milyen érzés volt. Emlékszem, milyen büszke voltam, ha azt érezhettem, hogy rám már lehet olyasmit bízni, amit a babák nem tudnak megcsinálni, olyankor nagyon jó érzés volt, hogy lám, van előnye annak, hogy én vagyok a nagy :)