Korai fejlesztés, aktív tanítás vagy szabadjára engedés és önálló tapasztalat?

Én ott és akkor dobtam el az agyam amikor egy ismert játszóház honlapján azt olvastam, hogy itt fejlesztik, a jövő felső tízezerjének tagjait. Szent meggyőződésem, hogy egy egészséges gyerek esetében mindenféle tanításnak, fejlesztésnek gyakorlatilag nincs kézzel fogható haszna, csak a marketingje van úgy alakítva, hogy azt érezd, hogy lemarad a gyerek valamiről.

Szerintem ezek a mindenféle korai fejlesztők, játszóházi foglalkoztatók, babáknak szóló nyelvórák stb.általában a pénzről szólnak. Persze, nagy divat... Lehet, hogy ideig-óráig ezek a gyerekek bizonyos területeteken előrébb vannak a kortársaiknál, de nagyon sok esetben ezek a különbségek egy idő múlva eltűnnek. A gyerekek a játékon keresztül tanulnak, azon keresztül ismerik meg a világot. Nem hiszem, hogy a mindenféle csili-vili dolgok pl. jobban fejlesztik a babát, mint az egyszerűbbek. Ha teljesen szabadjára engeded, az se teljesen jó megoldás, szerintem. Próbáljatok minél többet játszani együtt úgy, hogy engedd a kicsit irányítani, te csak segíts neki, esetleg adj ötleteket.. Az otthoni feladatlapozás meg a halálom.. Óvónőként dolgoztam és kilelt a hideg, amikor néhány "szuper" anyuka HÁZI FELADATOT akart kérni a 3-4-5 éves gyerekének, vagy naponta órákat "gyakoroltak" otthon, ahelyett, hogy együtt játszottak volna:(

Ezekkel a dolgokkal csak bűntudatot keltenek olyan anyákban, akiknek nincs lehetősége különböző tanfolyamokra hordani a babát már szinte születésétől fogva. Kell foglalkozni már a babákkal is, de szerintem minden normális szülő érzi, hogy mennyi az az egészséges szint, amit együtt, mennyi, amit önállóan kell, hogy játsszon a gyerek. Hatalmas különbségek vannak óvodák és iskolák közt is. Igazat adok annak a pszichológusnak, aki nemrég a tv-ben azt mondta, hogy az első 8 évben a legfontosabb lenne a gyerekeknek, hogy sokat rajzoljanak, énekeljenek, mozogjanak, a bonyolult matematika feladatokat ráérnének felső tagozatban tanulni.

Én a szabad, önálló tapasztalatgyűjtés híve vagyok, nyilván egy kis szülői útmutatás mellett. Ahelyett, hogy sok szülő mindenféle teljesen felesleges és később egyáltalán nem használt "műtudással" terheli a gyerekét, én azt mondom: foglalkozzon inkább ő vele és tanítsa meg az Élet dolgaira. Például: kimegyünk együtt a kertbe és azt mondom a kisfiamnak: "gyere, ültessük el ezt a szép virágot". Elültetjük és mesélek neki a növényekről, a természetről. Aztán hagyom, hadd játsszon, homokozzon, szaladgáljon, esetleg játszunk együtt azt, amit ő akar. Gondolom értitek, mire gondolok. Arra, hogy pont az a baj, hogy manapság túl sok a - már bocsánat - "tojatott" gyerek, akit mindenféle kurzusra, tanfolyamra hordanak már 3-4 évesen és aztán az ott megszerzett "tudást" később nem is használja. Van néhány példa a szemem előtt... Az ilyen gyerekekben később a kreativitás csirája sem lesz meg. Ők lesznek azok a több diplomás emberek, akik a boltban nem tudják kiszámolni, mennyit is kell 2 liter tejért és egy kenyérért fizetni, vagy hogyan kell egy húslevest megfőzni. (Félre ne értsétek, nekem is van 2 diplomám, nem is akármilyen, de sajnos az ilyen emberek nem ritkák.) Szóval én biztos nem fogom a kisfiamat ilyen foglalkozásokkal terhelni. Semmiről nem marad le, sőt ő a valódi életet fogja élni! Bocsánat, ha kicsit sértő voltam, de sajnos van néhány rossz tapasztalatom.