Anyukák, akik otthon vagytok egy kisgyerekkel és egy csecsemővel, mennyi időtök jut a naggyal játszani?

Nem sok...

Nálunk az a baj, hogy a pici is már 17 hós és folyton azt akarja csinálni, amit a nagy. Gyurmázás, festés kilőve, mert a pici egyből ott terem és kontárkodik. Pedig a nagy nagyon szeret alkotni.

De kisebb korában is folyton velünk akart lenni és minden kellett neki, amivel a tesó alkotott. Más játék nem érdekelte, csak amivel mi is játszottunk.

Ja, egyedül vagyok velük. Ha a mama jön, akkoris inkább a nagyot viszi el magához, mert a pici mellett meg nem tudja a saját dolgát végezni.

Amíg kicsi volta 2. gyerek, szerencsére sokat aludt, ha ébren volt eljátszott a játszószőnyegen, úgyhogy a naggyal nagyon sokat foglalkoztam. Nem is éreztem, hogy féltékeny lenne, szerintem elég jól viselte a tesó kérdést.

Én inkább azt érzem, hogy a kicsit nem fejlesztem eléggé. Pl. a védőnő kérdezte, hogy szoktam-e vele könyvet lapozgatni, hát kezdtem magam szégyellni. Fél éves gyerekkel? Hát, nem nagyon, de ő olyan szépen elvan egyedül, illetve azzal, hogy nézi a nagyot játszani.

De augusztustól a nagy megy oviba, akkor a kicsivel több időm lesz foglalkozni. Igen, elég nehéz ezt egyensúlyban tartani. Nekem egyébként senki sem segít, a nagymamák fél évben egyszer jönnek vendégségbe, tehát nem segíteni. (Max. kritizálni, hogy mit csinálok rosszul.) A férjem meg este 10-kor jár haza. Szerintem ehhez képest nem is olyan szörnyű a helyzet.