Ahol kis korkülönbséggel születtek a testvérek, hogy érzed, a kicsire vagy a nagyra jut kevesebb időd, mint szeretnéd?

A kicsivel egyértelműen. Mert annyira nem akartuk hogy a nagyobb sérüljön emiatt hogy tesója lett, hogy a kicsi gyakorlatilag közel 1 éves koráig csak alapvető szükségletei kielégítésére volt idő. Tehát evett-aludt-egyedül játszott ill. tesójával de nem is volt sírós, jókedvű mosolygós, nyugodt baba.

Nem volt elhanyagolva természetesen:) de összehasonlítva azzal amennyit a nagyobbat körülugráltuk kicsinek, (meg nagyobbnak is) ahhoz képest, jóval kevesebb időt kapott.

Persze lehet hogy inkább a nagyobbal vittük kicsit túlzásba a dolgokat.

Nekem a mai napig a nagyobbal kell többet foglalkoznom, mert ő úgy próbálja visszabillenteni a paradicsomi állapotot (tesó elötti full-figyelem), hogy BÁRMIT megtesz, csak hogy rá figyeljünk. A szőnyeget is felgyújtja akár. Inkább megvereti magát, csak neki jusson több figyelem. Fokozza a problémát, hogy a kicsi fogyatékosnak született, és neki is rengeteg figyelem és gondoskodás KELL, így képzelheted mennyi időm jut másra mint a gyerekek :-P

Nálunk 1 év van a két gyerek között amúgy. Nálatok mi a helyzet?

Nálunk 17 hónap van köztük, és az első két válaszolóhoz hasonlóan nálunk is a nagyobb kapott több figyelmet.

Bár az öcskös már korántsem olyan nyugis típusú mint hittük hogy lesz (most 16 hós és irtó eleven-erős-ön és közveszélyes bandita). A védőnő mindig csóválja is a fejét, hogy két ilyen eleven gyerek egy családba nagy nehézség, fejenként kitesznek ötöt egyszerre... hát igen. Igazi többemberes gyerek mindkettő, dehát mit tudok tenni? Ezt dobta a gép.

21 hónap van lányaim között. Mikor a pici megszületett, 4 hóanpig észre sem vettük, hogy van. Evett, aludt. Aztán jöttek a gondok, mikor már igényelte a foglalkozást, többet volt fent. De én sajna a nagyobbat szorítottam olyan téren a háttérbe, hogy tőle "elvárom" hogy tudja mit kell tenni, tudjon egyedül enni, tudjon egyedül pisilni menni...stb, mert ezeket megtette már szülés előtt. De utána visszaesett, babaként kezelte magát, és ez nagyon fárasztó volt. A kicsinek soha nem ugrottam, nem kényeztettem, figyeltem a nagyra, de ezzel kivitt a világból. Azt hittem milyen jó lesz,mert a nagy már önellátó, de több gond lett vele, mint a kicsivel... nehéz volt.

Most már a nagy 3 éves, a pici 15 hós, jól elvannak, játszanak, incselkednek együtt, szeretik egymást:) Előre sosem tudni, mikor kinél milyen gondok merülnek fel, de lehet tudatsan cselekedni.

Én találtam egy jó könyvet, meg fogom venni a másik részét is, melegen ajánlom. Imádom.

[link]

[link]

15 hó van a két fiam között, máshogy, de mindkettő háttérbe szorul.

a nagyobb kevesebb foglalkozást kap, a kicsi - összemérve a nagyobbal való babusgatással - kevesebbet kap.

emésztem is magam, de ez van.

mostmár ismerkednek egymással - birkóznak. hál isten a kisebb annyira stramm kisfiú, hogy bírja a gyepálást.

(2 +2hó éves és 11 hós)