Hogyan szoktassam le a kisfiamat arról, hogy mindent dobáljon? (21 hós) Építőkockát is, kavicsot is dobál.

Talán túl sok a környezetében a játék, ez megzavarja, nem tud igazán elmélyülni a játékban. Ha így van, tedd el a játékszerek nagy részét, csak kevés maradjon elöl. Ezek közül sokkal könnyebb lesz egyet kiválasztani, így talán az, hogy unalmában dobáljon is elmarad. Az elrakott játékokat pedig részletenként vedd majd elöl újra, a kint lévőket meg rakd el! Így mindig lesz újdonság, nem fog hamar rájuk unni...

Az előttem szólóval már a napokban volt egy vitánk azt hiszem, így konkrétan nem is az ő válaszára reagálok....

A dobálás sajnos sok veszélyt hordoz magában... Ha egy gyerekközösségben kezd el dobálni a gyerek (játszótér, játszóház, óvoda), az bizony balesetveszélyes lehet... találjon csak el véletlenül valakit... Megnézném én, hogy hogyan reagál annak a gyereknek a szülője... még ha nem is egy kalapács volt, amit dobott, "csak" egy kocka... Azért ennyire nem kell ám kímélni a gyerek lelki világát... mit szólsz akkor, ha a tiédet dobják meg? elmagyarázod neki, hogy csak így vezette le a dühét?

jún.29., 21:41 -re:

"Az előttem szólóval már a napokban volt egy vitánk azt hiszem, így konkrétan nem is az ő válaszára reagálok.... "

Nos, ez kissé csúsztatás, hiszen KONKRÉTAN az én soraimra reagált az illető a hozzászólása második felében, ezért van alapja egészséges, építő vitajelleggel reagálnom jelen soraira:

Szívesen fogadok kritikát, ha az megalapozott. AZONBAN az illető hozzászólásának kb. második felében kevés az alapja.

Óvodai tapasztalattal is bírok és babysitterivel, plusz kellő elméleti háttérrel, mindezen alapján fogalmaztam és fogalmazom meg soraimat:

A kérdező is írta, és én is kiemeltem: 3 ÉV ALATTIRÓL (!) van szó, MÉG A DACKORSZAKOT IS KIEMELTEM (!) , ez bár még 3 évesen is előfordul, de a lényeg a kérdező gyermeke életkora, és hogy kihangsúlyoztam, ilyen életkorúra értettem (és értem most is) válaszom.

Többször is leírtam egyébként (ezt azért mondom, mert utal a velem való vitára az illető), hogy a 4. életévtől azonban adott esetben szükséges lehet az ignorálás (ideiglenes figyelemmegvonás), valamint a gyermekek indulatlevezetésének felnőtt általi kontrollja, bár utóbbira sincs mindig szükség:

! GYAKVEZETŐ ÓVÓNŐ HOZZÁÁLLÁSÁT JELZEM ISMÉT hamarosan, szemlélet kérdése, ez se szentírás, hanem egyfajta megfelelő hozzáállás ebben a konkrét formában, ahogyan a következőket jelzem, ám annyiból egységes a szakmai álláspont (ide nem számítva az inkompetens / lelkiismeretlen kisebbségét az óvodapedagógusoknak), hogy BIZONYOS szintig be lehet és be kell avatkozni a kisgyermek indulatlevezetésébe, mégpedig a 4. életévtől fokozottabban (az alatt ilyen fokban csak a magatartászavarosok esetén), ergo: annál kisebbek esetén több szabadsággal megfelelőbb hozzáállni ilyen szituációkban! Nos, visszatérve a konkrét verzióra amit ecsetelni fogok most, az illető gyakvezető óvónő elve az -HANGSÚLYOZOM, EZ MÁR ÓVODA! A KÉRDEZŐÉ MEG NINCS 3 ÉVES!- tehát hogy ovisok rendezzék csak el egymás között a vitájukat -PONT HOGY EZ AZ, AMI NEM KÍMÉLI VÉGLETESEN A KISGYERMEKEK LELKIVILÁGÁT, HANEM EGYFAJTA KÖZÉPUTAT JELENT-, ha indulatlevezetéssel, akkor avval, de a pedagógus legyen készenlétben, figyelje meg az ilyen eseményt is! De csak akkor avatkozik be, ha egy bizonyos szintnél jobban eldurvul a helyzet pl. balesetveszély. Apróbb koccanások, és fertőzések stb egy óvodában olykor előfordulnak, ez a kisgyermekkorral jár.

Ha oviban ez, ilyen fokon megengedhető, sőt, megfelelő hozzáállás, akkor 4 évnél fiatalabbak esetén meg pláne! Ismétlem: egy óvodás már KELLŐEN képes pszichés kerülőutas megoldással levezetni indulatait, míg egy 3 év alatti gyermek sokkal kevésbé! Ezt megint csak az illető beíró kedvéért ismétlem el, elsősorban.

A rám reflektáló beíró első soraival azonban egyet értek, korábban több hasonló válaszom volt itt már nekem is: a játékszerek kapcsán az ingergazdagság (akár adott játékszerre vonatkozóan, akár a játékok túlzott mennyiségét tekintve) frusztráló lehet a kisgyermekek számára, akadályozhatja őket abban ,hogy örömeiket, őket aktuálisan érdeklő területeket, valamint szorongásaikat kijátszhassák. Az illető ezen első sorai tehát egyeznek az én meglátásaimmal, azonban beírása második felével nem.