Apával van vita a szokások nem betartása miatt?

Te jó ég!!! Mintha én írtam volna! Nálunk egy az egyben ugyanez van, az a kivétel hogy az én párom minden nap látja a lányomat. A hétvégék még durvábbak, mert akkor egész nap velünk van, olyankor a lányom teljesen kifordul magából. Olyan mint egy elkényeztetett hisztis kölyök. A férjem pl reggeli előtt cukrot ad neki, ráadásul nem is eszik rendesen, és ennek ellenére TÖMI cukorkával. Ma pl még nem is reggelizett, mert már benne van 2 cukorka, és elment az apjával valahova, meg sem tudtam etetni mert ha az apjával van nem hagyja.

Én meg már kezdek olyan lenni mint egy hárpia, és amikor mondok neki valamit, pl olyat hogy nem való neki gyerek, mert nem tudja nevelni, akkor az a válasz, hogy miért, nekem talán való, én csak veszekedni tudok. Komolyan már mindent megpróbáltam, hogy beszéljek vele, és nem hat semmi. Annyira szereti a gyereket, hogy nem tud semmire nemet mondani neki, és nem veszi észre hogy ezzel mennyire árt neki. Nálunk szerencsére olyan a gyerek, hogy amit vele megcsinálhat, azt tudja hogy velem nem lehet, így ha velem van teljesen normálisan viselkedik. És mégis én nem vagyok normális(szerinte).

Nem tudom hova fajul még ez, de már sokszor gondolkodtam rajta, hogy elköltözök tőle, mert néha úgy érzem jobb lenne.

Nálatok szerintem az oldaná meg a helyzetet, ha többet lehetne a párod a gyerekkel. Ismerek egy ugyanilyen családot, az apuka is külföldön dolgozott és ugyanez volt, amikor hazajött, mindent lehetett a gyerekeknek. Hát sajnos a gyerekek eget verően rosszak lettek. Sajnos később, 5-6 évesen már nem nagyon lehet jóra nevelni őket. Nálunk viszont nem tudom mi oldaná meg a helyzetet, mert az én párom egy másik kategória. Sokan tanácsolták hogy szüljek neki mégy egy gyereket és akkor a szeretet megoszlik, vagy elfárad a sok kényeztetésben, de én ebben nem hiszek. Meg még egy gyerekkel lehet hogy még nehezebb lesz nekem egy ilyen férj mellett.

Bocs hogy ilyen hosszú lett, csak muszáj volt kiírnom magamból.