Kisfiús anyukák, meddig aludtatok (aludnátok) együtt a kisfiatokkal?

Sosem voltam az az anyuka, aki hagyta sírni a gyerekét. Mikor megszületett, úgy terveztem, hogy 6 hetes koráig alszom Vele egy ágyban. Nem a mi szobánkban, hanem a gyerekszobában, egy heverőn, hogy apát ne zavarjuk az alvásban, ha felébred a kicsi szopizni.

Mikor eltelt a 6 hét, még mindig 2 óránként ébredt éjjel cicizni, ezért még maradtunk ennél a felállásnál, mert így csak félálomban felemeltem a pólóm és már szinte vissza is aludtam. Soha egy sírás nem hagyta el a száját éjjel, nagyon jó volt így.

Aztán 3-4 hónapos lehetett mikor megpróbáltam átszoktatni a kiságyába, de ahogy letettem volna, azonnal felébredt és sírt. Így maradtunk még együtt éjjel.

10 hónapos korában kapott egy emeletes ágyat, a nagyobbik gyerek felülre költözött be, a kisebbik alulra, csupán berácsoztuk az ágy oldalát Neki, hogy ne tudjon kiesni.

Ekkor nagyon a ragaszkodós, szeparációs szorongásos heteket élte, így éjjel fél óránként ébredt, hogy biztos ott vagyok-e. És ott voltam.

Mivel mellette aludtam, így hallottam a szuszogását, én is nyugodtan aludtam, Ő is és apa is, hogy ott vagyok a kisfiunkkal, így biztonságban van.

20 hónapos volt, mikor teljesen leszokott magától az éjjeli szopikról és egyik este kijelentette: aju, nyugodtan aludj apuval, én itt majadok.

Ettől a naptól kezdve Ő a helyén alszik és én is a mi szobánkban. Már eltelt azóta majdnem egy év, de egyszersem jött át hozzánk aludni, imádja a helyét.

Hiszem azt, hogy gyerekfüggő, hogy ki meddig igényli az anyukáját éjjel is (pl a lányom 5 hós koráig) és azt is, hogy ki kell várni az időt és semmit nem szabad erőltetni. Biztonságban kell magát éreznie a kis kuckójában és ha erőszakkal van oda szoktatva, akkor ezt nem fogja érezni.