Egyedüli kislányként a kiscsoportban, nem fogja magát rosszul érezni?

hűha....

azt tudom írni, hogy vannak szelíd, kicsit "lányosabb" fiúk is, nem csak a tipikus fiúk, így hátha nem lesz gond. :)

Ha csupa kisangyal lenne az összes fiú, akkor se lesz könnyű. Én amúgy nem csak a verekedésre vagy durvaságra gondoltam, hanem arra is, hogy az oviban komoly nevelői munka is folyik (a legtöbben), tehát kézműveskednek, mondókákat tanulnak, énekelnek. Ebben a korban meg a fiúk lelkesedése, türelme és általában a tehetsége (kézügyesség, rajzolás) ez irányban nem épp olyan mint a lányoké. Amikor a kitett rajzokat és egyéb munkákat nézegettem, a lányoknál a legtöbb a koruknak megfelelően átlagos volt, volt néhány kiemelkedő, és néhány esetlenke. A fiúknál meg szintén volt egy-egy kiemelkedő, de a legtöbb bizony gyengébb a lányokénál, elnagyolt és összecsapott. A lelkesedésük is hasonló volt az ilyen foglalkozások iránt.

Szóval nálunk az óvónők igencsak megküzdöttek ezzel, örülök is hogy a lányom az első év után átkerült a következő csoportba (a kiscsoportot ismételte), ég és föld volt a kettő.

00:15

Sajnos itt nem csak erről van szó.

Amikor ott áll az anyuka, hogy a másik csoportban énekelgetnek, mondókáznak, festenek, gyurmáznak, az ő gyereke csoportjában meg elmegy fél óra a rábeszélésre hogy méltóztassanak az uracskák a foglalkozásban részt venni, ne kardozzanak az ecsettel, megvigasztalják a pityergő balkezes Pistikét hogy nem is ügyetlen, szétválasztják Karcsikát és Gézukát akik ölrementek a kék ceruzáért, visszahozzák a kiszökött Petikét, addig az ő gyereke ezekből kimarad. Kiscsoportban ez még nem annyira gond, de nagycsoportban már nálunk rendes foglalkozások voltak, játékos formában de mégiscsak ismeretterjesztés és tanulás. Abban a csoportban ahol több volt a fiú, ott keményen megküzdöttek az óvónők.