Hiperaktív kisfiammal ma voltunk pszichiáternél, aki azt mondta, hogy jól vigyázzak az állandó korlátozással, szidással, mert nagyon agresszív lesz tőle a gyerek. Akkor most hogyan álljak a neveléshez?

Elég érdekes "szaktanács" ez egy orvostól... minden gyereknek kellenek a korlátok, egy hiperaktivnak meg pláne.

Mindenképpen keress kifejezetten hiperaktiv gyerekekre specializálódott terapeutát, alapitványt, tapasztalt anyukákat, stb, akiktől konkrét nevelési tanácsokat kaphatsz, megtanulhatod, hogyan kell helyesen kezelni a gyerekedet, hogy terelgetheted őt. Az biztos, hogy a teljes kontrollvesztés lenne a létező legrosszabb út.

Szia! Bocsánat, nem vagyok szakértő az ügyben, csak felkeltette az érdeklődésem, hogy azt írtad: „ha valamiért szólok a kisfiamnak,hogy nem szabad,zavartan magyarázkodni kezd,hogy ő nem tudta,hogy nem szabad,meg nem direkt csinálta,azonnal ölelget…”

Azt hittem, ha valakit „hiperaktívnak” diagnosztizálnak, az inkább nem hallgat semmire-senkire. Ezek szerint a te fiad tökre lelkiismeretes, és bánja, ha rosszat tesz?

Ez a reakció az én fiamra is érvényes, azzal a kiegészítéssel, hogy néha még sírva is fakad, ha rosszat csinált (holott teljesen normális hangon és stílusban hívom fel a figyelmét erre).

Mitől hiperaktív a fiad? Mit csinál/nem csinál másképp mint a többi „normáisnak” titulált gyerkőc?

Első vagyok.

Épp azért mondtam, hogy keress olyanokat, akiktől konkrét nevelési tanácsokat tudnál kapni, mert az ilyen rébuszokkal, amit ez a doki mondott, nem mész semmire. Ilyen szöveget akár a piaci kofa is előadhatott volna neked, nem?

Hány éves a gyerkőc? Ha motorozik akkor még elvileg ovis. Ovis gyerek pedig nem lehet hiperaktív...

Esküszöm, nem értem ezeket a mostani "pszichiátereket", már sokadjára olvasom, hogy ovisnál "diagnosztizálnak" hiperaktivitást, pedig kisiskolás kor előtt elvileg nem lehetne...

Egyébként valóban nem érdemes a kisebb dolgok miatt is büntetni, nem is az agresszió miatt, hanem mert ha túl gyakran bünteted (és egy eleven gyereknél gyakorlatilag percenként rászólhatnál) akkor már nem fog komolyan venni, "immunissá válik" a sok "nem szabad"-ra. Akkor küldd büntibe, ha sokadszori figyelmeztetésre sem fogad szót, de kisebb dolgoknál inkább csak magyarázz, hogy miért nem szabad.

De ez logikus.

Olyan korlátokat kell állítani, ami betartható számra.

Most egy vakot, ha agyonversz sem fog látni és hiába üvöltözöl vele Hát nem láttad? (És hülyébbek még azt is) Vak vagy? Ettől ő még nem látta, aminek nekiment. És holnap sem fogja látni, ugyanúgy nekimegy.

Viszont a másik oldal sem igaz, attól, hogy vak, nem jelenti azt, hogy bele kell ültetni egy fotelba és kiszolgálni és mindent megengedni neki, mondjuk, hogy hozzád vágja a kaját, kiborítsa a poharat és aztán sajnálni, szegény.

Ugyanez hiperaktívokra is igaz. Hiszen ugyanaz, csak másfajta tünettel. nem annyira kézzelfogható, mint a vakság, ezért nehéz eldönteni, mi az amiről valóban nem tehet és hol kell korlátot állítani.

De az biztos, hogy igaza van a pszichiáternek, mert bizonyíték van rá, el lehet juttatni, túlzott szigorral a Ritalinig a hiperaktívokat illetve tömeggyilkosokká sem véletlen válnak némelyek közülük.

az enyém nem hiperaktív, és figyelemzavarosnak sem nevezném, de voltak gondok a születése körül meg a terhrsséggel (jártunk korai fejlesztőbe is). viszont nagyon fel tud pörögni, ha az ember nem figyel oda. és nem mész vele semmire, ha azt mondod neki ezt vagy azt ne! inkább azt , hogy ha ezt vagy azt teszed, akkor ez meg ez fog történni, gyere inkább csináld ezt meg ezt. tehát pl. ha leugrálna a kanapéról, akkor az veszélyes, mert ööszetörheti magát, ha rosszul esik, ezért mondjuk van egy olyna kompromisszum, hogy ugrálhat a sámliról....és akkor senki nem veszített tkp, mert ő is ugrálhat, de te is nyugodt lehetsz, ha el is esik, nem lesz nagyobb baja. stb. én próbálok neki mindig kompromisszumot ajánlani, már egész kicsi kora óta, és úgy látom, ez az ami beválik leginkább. a szidás meg olyan dolog, hogy én nagyon ritkán szoktam konkrétan leszidni,ha valami egyértelműen nagyon botor/veszélyes dolgot csinált tudatosan, egyrészt még nem is érti annyira az összefüggéseket, másrészt meg a bontakozó ön-és éntudatát nem fogom szidalmakkal megtépázni. inkább felhívom olyankor is a következményekre a figyelmét, pl. jól van, csináld csak, de anyuci ettől nagyon szomorú lesz (elég empatikus, lehet ár hatni ilyenekkle, ha a te kisfiad hiper, őróluk úgy tudom, szintén empatikusak), vagy: ha nem hallod meg amit kérek, majd legközelebb én se hallom meg amit te kérsz stb. nagyon sok szájtépés és türelem, de alapvetően így kordában tartható.

nyilván a te kisfiad nehezebb eset sokkal, de talán nem írtam túl sok hülyeséget.

ő amúgy 3 éves lesz decembre végén.