Kedves 4-5-6 (és több) éves gyerekek szülei! Hogyan értétek el, hogy ne legyen a gyerkőc "neveletlen"?

Lehet, h durva lesz amit írok, de én egy véletlen folytán jöttem rá, hogy tudom leszerelni a kis hisztigépemet. :) Egyszer annyira felidegesített, hogy nem kiabálni, hanem ordítani kezdtem vele. De annyira, h éreztem, hogy a halántékomon kidagadnak az erek. Megdöbbent, abbahagyta a hisztit, és csak nézett!!

Következő ilyen alkalommal - mikor kiborultam megint - igencsak emelt hangon szóltam hozzá ismét, de úgy, h megijedt ismét.

Harmadik alkalomtól már nálunk elég a nagyon szigorú rászólás, teljesen normál hangnemben, még csak hangosan sem kell. Lehet, h a lelkének nem tettem jót akkor az ordításommal, de nálunk ez vált be.

Meg kell neked is találnod, hogy nála mi vezet célra. A büntetés, a szépen leülünk és megbeszéljük, vagy elveszed a kedvenc játékát, stb... Sajnos erre nincs recept szerintem.

Játszótérről, akárhonnan eljövetelről:

fel kell készíteni, hogy készüljön, mindjárt indultok. Aztán induláskor alternatívát kínálni, megyünk most már haza, vacsorázni, fürdeni, nálam bejött a nézd már repkednek az éjjeli baglyok is, aztán ha anyukáméknál vagyunk szimplán indulok vagy itthon is elindulok és mondom, rendben ti akkor maradtok, én most már megyek, mert fáradt vagyok mennem kell. és jönnek.

Egyébként szerintem nem rontottad el, egyszerűen alakul a saját lénye és kifejezésre jutattja az akaratát, ő nem akar öltözni, nem akar hazamenni... Kompromisszum kell, mert az sem jó, ha hagyod, hogy az ő akarata érvényesüljön, de az sem helyes, ha visszaélsz a te erőfölényeddel és azt mondod, márpedig az lesz amit én mondok, ami persze igaz.

Harmadrészt pedig hajolj le és kérdezd meg ő mit szeretne. Mert nagyon sokszor van olyan a háttérbe a nagy hiszitben, kapálózásban, küzdelemben elveszik a lényeg.

Mondjuk puszit akart adni valakinek, kiakarta még önteni a vödörből a homokot-én ilyenkor mindig mondom, ne haragudj, hogy nem figyeltem jól, és mondom, természetesen erre van idő, de aztán indulunk. És akkor tényleg indulnak szó nélkül, boldogan.

Három évesen ez még tényleg életkori sajátosság.

Talán a kérés után hagyd ki a könyörgést és egy határozott felszólítás után csináld meg a gyerekkel amit kell. (kezdd öltöztetni, vedd el tőle amivel rosszalkodott, stb.)Ne magyarázz túl sokat, a tettekből jobban értenek. És ne várd, hogy abbahagyja a visítást, ha egyszer belekezdett. Csak maradj nyugodt, vidd keresztül, amit akartál.

Sok kisgyereknek nehezére esnek a váltások. Érdemes előre szólni, hogy Pl. Ezt a mesét még végignézheted, aztán kikapcsoljuk a TV-t. vagy: 5 perc múlva csörög az óra, akkor el kell pakolni. Ez az utóbbi nálunk nagyon bevált. Talán úgy érezte, hogy nem én utasítgatom, hanem valami mindenki fölött álló szabálynak kell engedelmeskednie. Pedig tudta, hogy én állítom be az órát.

Lehet alkudozni is. Az én fiam pl. óvodából hazainduláskor öltözés előtt 3-szor körbe futhatta az aulát. Ennyit én is tudtam várni, ő pedig ezután rendesen öltözött, mindenki jól járt.

Ha véletlenül sikerült jól viselkednie, azt vedd észre és dicsérd meg azonnal. A számára kedves dolgokat feltételekhez is kötheted, de mindig csak egy rövid időszakra tűzz ki ilyet. Pl. ha nem kiabálsz a boltban, vásárlás után megállunk hintázni. Ha sikerült arra a fél órára fegyelmeznie magát, rögtön ott a jutalom, ha nem, nem kell sok magyarázat, szidás, elég baj neki a "sajnos nem megyünk hintázni.

Decemberben lesz 5 éves a fiam. Nagy szerencsénk van vele már a kezdetektől, rögtön aludt, jól evett, szót fogadott.

Nagyon szabálykövető (már-már túlságosan is), tehát ha az a szabály, hogy fogja a kezem, akkor ezt meg sem kérdőjelezi soha. Nálunk sosem voltak olyan gondok, amiket fentebb említettél, szó nélkül öltözik, elindul. Néha persze ő is hisztis, de nagyon ritka. Ő olyan, mint egy mini felnőtt, rendkívül komoly, választékosan beszél, és nem rombol. Ez szerintem inkább rossz, mert neki ez még nem dolga. Játszania, rosszalkodnia kéne, és nem magára venni a gondokat.

Persze mi rontottuk el, talán azzal, hogy sokat költöztünk, mindig alkalmazkodnia kellett, nem volt a családban másik gyerek, és ezért a játszótéren is a felnőtt társaságot kereste.

Adjatok egy kis zsiványságot nekünk, és akkor mindenkinek jó lesz! :)

Egyébként azt tanácsolom, hogy ne add fel. A köüvetkezetesség igenis fontos! Amiket eddig írtak, azok jók, olykor tényleg csak egy puszit szeretnének még adni. Engedd, hogy válasszon, ne csak ide megyünk, oda megyünk, ezt vedd fel, hanem mit szeretnél felvenni, inkább gyalog jössz, vagy motorral, mit szeretnél enni.. Ettől nem érzi majd úgy, hogy ez feladat és muszáj megtennie, hanem lehetőség, hogy bebizonyítsa, milyen ügyes.

Sok sikert!