Van úgy, hogy utólag borzasztóan megbánod azt, ahogyan fegyelmezted a gyermeked?

Persze, velem is előfordult már:-((

Sajnos még egy anya türelme is véges... És ebben a korban nagyon ki tudják hozni az embert a sodrából:-(

Utána nagyon nehéz megbirkózni a lelkiismeret furdalással, tudom... Én utána napokig sokkal jobban figyelek rá, többet ülök mellé játszani, inkább hagyom a háztartást, így próbálom helyre hozni... Persze mi is megbeszéljük a dolgot követően, hogy mit miért nem szabad stb.

Nem tudom miért akadtál ki, ha valami tényleg fontos miatt, akkor ne bánd, ebből megtanulja egy életre.

Ha meg lényegtelen dolog miatt akadtál ki, az sem baj. Én nem hiszem, hogy a tökéletest kell játszani a gyerek előtt, van, hogy robbanik a feszültség. Akár ok nélkül is. Persze fizikai erőszakig nálunk sem fajul a dolog, de kiabálás, sőt ordibálás néha igen.

Az én ennyi idős kisfiam már a szemem villanásából tudja, odajön megpaskolja az arcom és azt mondja, mintha egy őrülthöz beszélni, Nyugi anya, csak nyugalom. Na jobban vagy? Jókedved van már?

velem is előfordult sajnos, azóta jobban törekszem, hogy ne ismétlődjön meg.

bár így utólag azt mondom nagyon néha nem árt, ha kicsit jobban helyre van téve, mert legalább tudja, hogy ki lehet jönni az embernek a sodrából, és ha másnál lát ilyet nem lesz idegen számára.

persze ez csak nagyon nagyon nagyon minimális számban forduljon elő, mert ez lelkileg jobban megviselheti, mintha a fenekére vagy a kezére kapott volna egyet.