Van egy harom eves kisfiunk, aki jo baba, okos, ugyes, szoval nem problemas. Csak egy gondunk van, makacs, de nagyon. Fogmosas. Nem. Bili. Nem. Mit tegyunk?

Fogmosás: szelíd erőszakkal suvicka.

Bili: "hidegvíz" minden peluscsere után mosdás napok alatt jussatok el a kényelmetlen hőfokig. Vagy wc. Nyárig ha nem javul akkor akkor kobozd el a pelust.

A fogmosást minden képen erőltetném (lefog és gyorsan megmos) ígérgetés nem célravezető szerintem, mert akkor ő van vezető szerepben. A bili dolog már más téma, nem tudom, hogy valaha volt-e szobatiszta vagy még nem, mert ezt hanyagolnám esetleg ha belepisil a gatyába akkor egy kicsit később venném le róla a pisis ruhát, hogy érezze milyen rossz. Ha a wc témára nagyon rákattansz azzal tudja, hogy sakkban tud tartani, azt erőszakkal nem lehet elérni, mert nem kényszerítheted, hogy órákig a wc-n üljön anélkül, hogy ezzel a későbbiekre nézve nem okozol kárt (szerintem).

Szóval itt egyszerűen nem foglalkoznék a dologgal, ha pelusos akkor ritkán cserélném, ha már nélküle is elvan akkor ahogy írtam lassan tisztítanám meg. Elég nagy már gyorsan rájön, hogy nem olyan izgi az egész, ha anya-apa le sem tojja az egészet.

Fogmosás, mint ahogy a többiek leírták. Lefogod. Én még meg szoktam neki mutatni az amalgám töméseimet. Ez lesz, ha nem mosol fogat. Ez általában hatásos.

Bili? Nem: Úgy érted, hogy még nem szobatiszta? Ezt viszont nem lehet erőltetni. Ha elég meleg van bent, akkor simán vedd le a pelust. 3 napig hadd pisilje össze magát. Ha 3 nap után sem ül rá a bilire, akkor még nem elég érett rá, próbáld pár hónap múlva újra.

A lányom így lett szobatiszta. Először 2,5 évesen próbáltuk, de nem érdekelte, hogy pisis. Aztán pont 3 évesen, akkor mindig szólt, hogy anya, bepisiltem, öltöztess át. Mondtam neki, hogy legközelebb előtte kell szólni. 3 nap múlva ráült a bilire. 2 nap múlva a kaki is oda ment. 1 hét alatt ágytiszta is lett.

Nem értek egyet az előttem szólókkal. Az erőltetés soha nem old meg semmit hosszútávon. Nem fog igényt kialakítani a gyermekben.

A felnőtt példa és a játékosság megoldás lehet. Pl. amikor te mosol fogat, csalogasd oda mondókával, találj ki egyet a fogmosásra; az ovisok nagyon hajlamosak az utánzásra -ráadásul szeretik a mondókákat, a ritmusuk miatt, és a játékos szavaik miatt-, már nem a dackorszakban vannak, bár ettől még olykor ellenkeznek - mégis számos megoldás van arra, hogy rávegyük mégis, az említett játékosság és felnőtt példa a lényegesek közé tartozik, valamint a kisgyermek elismerése, amikor megfelelően cselekszik, erősítve benne az igényt az adott cselekvésre. Így hát a bilikérdés megoldását segíti, ha türelemmel, barátságosan elmagyarázod neki minden nap, hogy "okos kisfiúk (kislányok) olyan ügyesen biliznek. :) Te is okos kicsinyem vagy. :) Ha pisilni, vagy kakilni kell, szólj, és te is ügyesen tudod használni. :)"

Fontos a hangsúly, mimika, gesztikulálás tartalma, milyensége (azaz a metakommunikáció) : az előző példát ne elszomorodva javaslom mondani ("jaj hát más gyerekek... te viszont... :( ...") , hanem örömmel: mennyi sok ügyes kisgyermek van, és tudom, te is olyan ügyes vagy; sok kisgyermek ügyesen tud bilizni; te is tudsz? Ha kell pisilned....

satöbbi... igyekeztem érzékeltettem, használd a fantáziád, saját szókincsed, a lényeget érzékeltettem. ;) Amíg nem teszi, addig is kitartóan éreztesd vele bizalmad, azaz hogy "olyan jó, hogy ügyes kicsinyem vagy :) biztosan te is jól tudod használni a bilit, amikor kell neked" satöbbi...

Ez szép és jó és a szobatisztaságot nem is erőltetném (még játékosan sem), na de őszintén kinek van türelme minden nap 2x (minimum) főleg munkába rohanás előtt játékosan rávenni a gyereket (ami néha akár lehet 10 perc is), hogy mosson fogat? Tudom ezt kellene, de ennél nem biztos, hogy beválik. Unokaöcsémet legalább is nem lehetett játékosan rávenni és mivel a nagytesó fogai is anno feketék voltak a kicsinél már nem kockáztattak.

Persze amikor több idő van jöhet a trükközés :)

Az amalgámtömések mutogatása nagyon tetszett. Itt egyébként szerintem arról van szó, hogy a gyerek ezzel zsarolja a szüleit. Okos kisgyerek és tudja, hogy mivel lehet sakkban tartani őket.

Erről csak annyit, hogy nekem mondogatták, hogy manók vannak a számban. Sőt régen mese is volt erről (fognyűvőmanó). Sokáig rémálmaim voltak. Nem hiszem, hogy arról lenne szó, hogy lekötözik és fájdalmasan lefogják a gyereket. Majd durva erőszakot alkalmazva megmossák a fogát miközben a gyerek rúg és ordít a fájdalomtól.

Nekem mind a kettő gyerekem szeret fogat mosni de a sógornőm gyereke utálja. Náluk az volt, hogy anyuka megfogta a fogkefét gyereket ölébe ültette és sitty sutty átmosta.

Miért jobb ennél a, ha hülyének nézzük a gyereket és manókat szedünk ki a szájából?

Illetve nincs ezzel sem semmi baj, akinek ez bejön alkalmazza nyugodtan, na de burkoltan lekegyetlenezni azokat akik esetleg más megoldást választottak.

Szerintem szó nem volt itt semmiféle "burkolt lekegyetlenezésről", hanem meglátásom szerint egyszerűen nem működik hosszú távon az erőltetés, az élet semmilyen területén, főleg nem gyerekkorban. Amúgy a játékosságra nincs állandóan szükség, csak néhány napig, esetleg hétig, amíg kedvet kap hozzá a gyerek. Ez se nem "trükközés", se nem a gyerek "hülyének nézése", hanem életkori sajátosság, hogy a játék a legalapvetőbb tevékenysége a pici gyermeknek, valamint a ritmusosság (pl. mondókák), valamint az utánzás az egyik legjellemzőbb ösztönös tanulási módjuk.

Egyébként aki írt arról, hogy direkt ellenkezőjére kéri, mert akkor nagy eséllyel a gyerek annak az ellenkezőjét -azaz a felnőtt által végül is rejtetten kívántat- teszi, nekem is megfordult mára fejemben, kis szépséghibája e hozzáállásnak ,hogy nincs mögötte következetesség; a játékosság mellett magyarázatot is kell adni a gyermeknek, nem feltétlen elrettentő példával, hanem pozitívan:

"Mennyi okos gyerkőc tudja ügyesen csinálni... :) Tudom, hogy nekem is okos kicsinyem vagy... te is tudod már csinálni? :)" Eleinte nem biztos, hogy szeretné, de kitartóan éreztetni célszerű vele, hogy megbízunk benne és hogy ügyesnek , okosnak tartjuk őt - ŐSZINTÉN. (Tehát valóban kell is , hogy így érezzük.. aki nem így érzi, az meg önmagát próbálja megismerni jobban, és sürgősen fejleszteni önmagát, mert ha a saját gyerekében nem bízik, se annak képességeiben, akkor önmagával nincs tisztában, vagy a személyisége nincs rendjén párvonatkozásában, és kezdje önmagával a korrekciót, így a gyermeke számára is megfelelő, jó példává fog válni.