Nyugodt, barátságos, mosolygós csecsemő= ugyanilyen kisgyerek? Mi a tapasztalatotok?

Na, akkor én jól elszúrtam, mivel babakorában a kislányom is teljesen nyugodt, mosolygós, kedves gyerek volt,és ez tartott kb. másfél-két éves koráig.Addig én mindenkinek azt mondtam, hogy kifogtam a világ legjobb babáját. Na, amiután elmúlt két éves, azóta hisztis, mindenkivel kiabál még az utcán is, érzékeny, pedig sose volt bántva, még csak rákiabálva se.Nem értem. :(

Csak fog változni...

Bocsi, de szerintem ez így hülyeség!

Hogyne lenne változás a ,,naiv" csecsemő korhoz képest.

Azért Ők is elkezdik megismerni a környezetüket és maguk is változnak!

Eszedbe ne jusson magadat okolni, mert így változott a gyekőd!

Nálunk egyébként pont az ellenkezője volt, de még bőven változhat.

Egyébként ezek hozzá tartoznak a személyiségük kialakulásához.

Pl kisfiam a dokinál csecsemőként mosolygott, mert fogalma sem volt róla hogy hol vagyunk!

Na,később megtapasztalta és minden alkalommal úgy ordított mint akit nyúznak és vizsgálat után ki kellett vinni, mert nem halottam a doki utasításait.

Most nemsokára 3 éves és többször volt kórházban is ahol agyonra szurkálták, tehát van rossz tapasztalata és most talán inkább tudja hogy nem viccből viszem dokihoz és mégis mosolyog és baromira érdekli a rendelő berendezése.

A múltkor annyira figyelt a használaton kívüli monitorra, hogy csak egy pillanatig sírt a szuri miatt.

Persze lelkileg el lehet tolni a gyerkőt, ha folyton békétlenség és morgás van körülötte, meg rendezetlenség. Nálunk egyébként 2,5 körül kezdődött az igazi hiszti egyik napról a másikra.

De szó szerint egy nap felébredt és már ordítós gyerkő lett, de már nemsokára 3 és már jobban lehet vele beszélni így ez is kezd csillapodni.

Hisztikről ne vegyél tudomást, ha befejezte tárgyalhattok.

Egyébként kisfiam egy meghatóbb, lágyabb dallamon elsírja magát, de ha nem figyelünk rá akkor ordít.

Szerintem ez az eltolás le van sarkítva, nem ilyen egyszerű és az életkori sajátosságok bele vannak keverve, ami helytelen!

Persze neveléssel el lehet tolni, de az ,,szoknya mögé bújás" és az ,,elsírás" korral járó dolgok.

Nekem első gyerkőm és Én ezeket tapasztaltam.:-)

Én is jól elszúrtam. :)

Kisfiam 2 éves koráig egy földre szállt kisangyal volt. Aztán megváltozott, most 3 évesen maga az ördög. 5 lánnyal felér olyan hisztis, nem fogad szót, felesel, nem akar enni, nem akar aludni, engedetlen, verekszik, .... stb.

Nekem is angyalka volt, de nyugoj meg, nem szúrtál el semmit.

Nekem most márom éves múlt, kb egy fél éve látom, h megváltozott, mióta óvodás, de biztos vagyok benne, h ha elmúlik ez a fránya dackorszak, ugyanazt az édes kisfiút kapom vissza, aki előtte volt.

Nyilván nem tud most angyal lenni, annyi minden van, amit már ő akar csinálni, annyi mindenről van már önálló véleméyne, az akaratát most muszáj tudomásra hoznia, ez életkori sajátosság.

A hiszti is az, én nem aggódom, kezelem a helyzetet, hol jól, hol kevésbé jól, minden este átbeszéljük a napot, mindig elmondom neki, h ő egy nagyon szerethető, aranyos, okos kisfiú. Ez sosem marad el, hiszen ezt tudnia kell.

Ha aznap mondjuk kiabáltam vele, mindig bocsánatot kérek, és elmondom, h mivel hozott ki a sodromból, már sokszor ő mondja el, h igen anya, ezt rosszul csináltam, nem kellett volna stb.

Nem engedem hosszú lére, szerintem szeretni kell őket, elfogadni oylannak, amilyenek, akkor nagyon nem tudjuk elszúri a dolgot :)

Jaj annyira bírom ezeket a nagytudású szakértőket, akik szerint minden rossznak az okozója a szülő, minden jónak a genetika.

Egy egyhónapos még alig különbözteti meg az idegeneket mondjuk a családtagoktól, leszámítva talán anya és apa. Egy 2,5 éves meg eldönti, hogy kit ajándékoz meg a bizalmával. Abszolút nem baj az, ha a gyerek nem ölelget idegeneket. Sok gyerek ezt teszi, szerintem ez sem a legszerencsésebb felállás.

A kislányom olyan 5 hónapos kora körül kedzte, hogy mindenkire mosolygott, imádta a környéket az összes boltos, zöldséges. Most ő is 2,5 éves, szívesen beszélget, de főleg ha ő kezdeményezi a beszélgetést vagy látásból ismeri az illetőt. Amúgy a fizikai kontaktus terén kifejezetten távolságtartó, a puszit utálja, adni még sose adott puszit nekem se.

El kell őket fogani olyannak, amilyenek, és azt kell sugallni, hogy tök jók így, ahogy vannak. Mert így is van. Ha visszahúzódó vagy csöndes, szemlélődő, gondolkodó egy gyerek, akkor annak az előnyeit kell hangsúlyozni, ha meg cserfes és vadóc, akkor annak kell örülni.

Ne gondolkozz azon, hogy hol szúrtad el, mert szinte biztos, hogy sehol. Viszont ha bizonytalan leszel, vagy önmarcangoló, annak kárát látja majd a kislányod is.