Megőrültem, hogy ilyenekre gondolok?

Nem őrültél meg, csak nem szeretnél újabb gyereket. Nincs ezzel semmi baj, mondjuk én nem "fognám" arra, hogy a nagy tesót "kímélem". Szerintem ez csak "bemagyarázás", a valódi ok, hogy nem szeretnél harmadikat inkább más lehet, amit nem tudok, de nem is lényeges. Ha nem szeretnél, akkor nem szeretnél, ennyi. :o) Ezt mindenkinek el kell fogadnia. És az is lehet, hogy két év múlva bevállaltok még egyet.

No "csak azért" hogy "legyen egy fiú is" persze nem érdemes. Mert 50% hogy lány ismét. :o)

Szia!

Nekem is vannak néha ilyen gondolataim:(,és engem is az ismerősök ilyennel szoktak "fárasztani",hogy de jó lenne egy kislány a 2 kisfiam mellé,akik 3 és 7 évesek.

Én már most is úgy érzem,hogy a bátyusra túl sok minden hárul.

8 naponta éjszakás vagyok,reggel én még nem érek haza,amikor a férjemnek már el kell mennie itthonról,ilyenkor fél 7-kor kelnek,felöltözteti az öcsit,hogy mire én negyed 8-ra hazaérek,csak fogat kelljen mosniuk,és indulunk a suliba,bölcsibe.

Én úgy érzem,hogy a tesó miatt neki nincs gyerekkora,mert nem szabad neki rosszalkodni,mert az öcsinek ő az Isten:)és minden mozdulatát ellesi!

Szerencsére még nem panaszkodott,és szeretne egy pici tesót,de a férjemmel sem tehetem meg,hogyha dolgozok 3 gyerek maradjon rá.

Nincs azzal semmi baj, ha nem akarsz több gyereket, de szerintem sem korrekt a nagyobbra fogni a dolgot. Általában nem válik a kárára a gyerekeknek, ha több testvérük is van. Persze meg kell találni az egyensúlyt a nevelésükben. Nem célravezető mindig a nagyot biztatni arra, hogy engedjen, a kicsinek is meg kell tanulnia alkalmazkodni, mégpedig az első perctől fogva. És az sem jó, ha az ember pesztrának tekinti a nagyobbakat.

Hagyni kell, hogy kialakuljon közöttük a számukra legoptimálisabb kapcsolat, de mindegyiküket egyénként kell kezelni.

Nálunk 3 kamasz mellé érkezett 2 kistesó, és nagyon pozitívan élik meg a helyzetet.

Nem tudom, csajok, én mit csinálok másként, de két év van a gyerekeim között, imádják egymást (a nagyobbik lány, 3 éves múlt, a kicsi fiú, 16 hónapos), fél napokat eljátszanak, ha rászólok egyikre, a másik már megy is vígasztalni, szeretgetik, ölelgetik egymást, még soha nem éreztem, hogy teher lenne a nagyobb számára a kicsi... Naponta többször elmondja a lányom, hogy: öcsike az én legjobb barátom! Ha valamelyik elesik, megüti magát, a másik már megy is és puszilgatja. Ha egyiküknek a kezébe adok kekszet vagy ilyesmit, már felezi is meg a másikkal. A nagyobbom ha pl. autóval megyünk hosszabb útra és menet közben kapnak enni, eteti a kicsit, kis falatkákban adja neki a kenyeret, felvágottat, sajtot... Azt érzem, meg se lennének egymás nélkül. Épp ezért vállaltuk be a harmadik babót is viszonylag korán, most 14 hetes pocaklakó.

Mindentől függetlenül nem kell foglalkozni azzal, hogy ki mit mond, ha akartok még gyereket, ha nem, az csakis és kizárólag a saját döntésetek, senkinek semmi köze hozzá, hogy vállaltok-e harmadikat vagy sem.

Érdekes, mert nálunk meg mindenki azon van kiakadva, hogy harmadik babó, a mai világban.... úgy tűnik, az ismerősök sose lehetnek elégedettek, akármit csinálunk. :-) Ha van baba, az a baj, ha nincs, akkor az.