Lehet 2 évesen szeparációs szorongás? Mit kezdjek vele?

szerintem 2 évesen már nem szep.szorongás csak "anyás" :)

1,5 évesen van a 2., az utolsó hulláma.

"Azt olvastam, hogy a korai elválásnak lehet ilyen hatása"

szerintem ez se rátok vonatkozik, se nem korai, a heti 3 órával meg még nem is elválás.

de 2 éves kor körül változik az alvásigény, már több időt vannak ébren, ha délután későn kelnek akkor nem fárad el, stb. nem lehet, hogy erről van szó nálatok is?

jah és a másik, hogy ha nagyon megviselné akkor nem lenne el a csanában :) enyém a bölcsiben mikor rájött, hogy ott akarom hagyni akkor nem engedett el, szó szerint és csak sírt, sírt... :( de más azért a heti 5 nap 9 órában :(

az is lehet, hogy most érett meg a dolog, hogy elválaszd, nem?

nem tudom, csak találgatok, bocs ha hülyeségeket írtam :)

Nálunk is hasonló dolog játszódott le, csak az enyém 2,5 volt és bölcsibe került. 1 hónap után végül kivettük onnan, mert nagyon szorongós lett. Pár hónap kimaradt utána és csak 3 évesen vittük el családiba, idővel heti 3x félnapra (ez vidék, itt jóval olcsóbb). Oda fél évig járt, majd utána ment oviba.

Nekünk bejött így a dolog, mert később egyértelműen bebizonyosodott, amit már akkor is sejtettünk, hogy ő még nem volt készen ennyi idősen se a többi gyerekre, se arra, hogy akár ennyit is nélkülünk legyen. Későn érő típus, de mi szerencsére megtehettük, hogy hozzá igazodjunk...

Egyébként ő is szopott még és szintén nehezebben aludt el, illetve újra ébredni kezdett éjjel, amikor bölcsiben volt. Én is próbálkoztam pár napig, de mivel rögtön láttuk, hogy ez nála nagyon nem hiszti, hanem komoly lelki traumán megy át, gondolkodás nélkül újra magunk mellé vettük éjjelre. (Pár hónappal előtte került át saját ágyba, szobába.)

Arra most pontosan nem emlékszem, végül mikor került vissza újra a saját helyére, de azt tudom, hogy másodszor se volt gond az átszokással és azóta is minden rendben. Már fél éve ovis és jól érzi magát.

Kérdező, nem tudom, a tiéd miért és mennyire szopis, de én azt látom, hogy ha egyébként is nehéz szakaszban van egy még szopizó gyerkőc, akkor nem szokott szerencsés lenni, ha még egy másik, számára fontos dolgot is elveszünk tőle ugyanekkor. Jelesül, már ennyiből is látszik nálatok is, hogy a kisfiadnak időre van szüksége, amíg meg fogja szokni, hogy napközibe (vagy bárhová máshova) jár. De amíg ez nem történik meg, én a helyedben nem választanám őt el direkte, hiszen ez is azt a biztonságot és nyugalmat jelenti neki, ami miatt most még szorong. (És attól se félj, hogy emiatt "nyuszi" lesz később - ha vissza fog állni az egyensúly, szépen el fogja hagyni a biztonságkeresés ezen formáját, jön majd helyette más.)

Bármit is teszel, én mindenképp azt mondom neked, ne hagyd őt magára, ha tényleg lelki oka van a dolognak. Nagyon sokat számít neki, ha most mellette vagy, annál könnyebben át fog lendülni a hullámvölgyön.

Azt pedig, hogy ez csak hiszti-e vagy valódi baj, szerintem el fogod tudni dönteni, ha az anyai ösztönödre hallgatsz. ;)