Mit teszel akkor, ha valamit szeretne csinálni a gyereked amit már megcsináltatok?

Számomra érthető :)

Ha olyan dolog amit ő is megtehet, legyen a fenti példa az ajtónyitás, akkor visszacsukom és kinyithatja ő, de ha már későn szól, pl már a lépcsőházban vagyunk, akkor megbeszélem vele, hogy máskor időben szóljon és akkor csak ő nyithatja ki.

De vannak feladatok amikkel megbízom, és az csak az ő dolga. Ilyen nálunk, a cipők elrakása :) nagyfiúnak és hasznosnak érzi magát tőle. (3 éves)

Tegnap pl el akart mosni egy tányért, persze, hogy hagytam, igaz úszott a konyha és természetesen újra el kellett mosni, de boldog volt, hogy segített. Ha most nem engedem, hogy segítsen soha nem akar majd.

Számomra is érthető, mert ez mindennapos hiszti tárgya nálunk. 3 éves.

Tegnap jöttünk haza, kérte, hogy hozzam ölben, oké, fel is hoztam a lépcsőn, erre a lépcső tetején elkezdett ordítani, hogy de ő gyalog akar jönni. De addigra már megjött a lift, vártak is rá, nem fogom levinni, meg újra felhozni, hagytam, hadd bőgjön, nem érdekelt.

Ha van idő rá, amit megkér, akkor megteszem neki, de nem mindig. Sokszor azzal akaszt ki, hogy meg is kérdezem tőle, hogy akarja-e csinálni, azt mondja, nem, erre megcsinálom én, és akkor kezd el ordítani.

Nálunk ebben nyilvánul meg a dackorszak, más gond nincs is vele, csak ezek, de ezek elég sokszor. Kiakasztó.

Szóval ha csak egy ajtó ki-becsukásról van szó, az annyira nem gáz, sokkal gázabb, ha olyat akar megismételni, amit már nem lehet, például ő akarja bedobni a répákat a vízbe (főzéskor), ugye ezt csak egyszer lehet... ha én már megcsináltam, akkor ő ezt már csak nézheti...

Azt hittem csak az én fiam ilyen. 2,5 éves múlt 1 hónapja, de állandó ez a probléma nálunk, mert minden ilyesmiért hisztizik. És ah épp igyekszünk valahova, vagy már későn szól, akkor én már nem engedem neki megcsinálni.

Példák: ajtónyitás... téblábol a lépcsőházban, de ha én nyitom az ajtót, akkor visít. Leszakad a karom a cuccoktól, mennék be, hívom 89 ezerszer, de nem jön csak téblábol, naná, hogy kinyitom az ajtót. Aztán visít. próbálom nyugodtan elmagyarázni, de aztán jön a következő... leveszem a sálat, sapit, pedig ő akarta, kezébe adom, hogy akkor vegye fel és vegye le, ne hisztériázzon, de az úgy nem jó. Ráadom, hogy akkor vegye le, de úgy sem jó már neki. Na ilyenkor már borul a bili nálam. Utálok szöszmötölni ilyen dolgokkal és ezer meg ezer van neki.

Este ő teszi be a párnáját az ágyba, ő takarózik, ő vetkőzik, ő száll be a kádba, ő nyitja a tusfürdőt, ő mosakodik a szivaccsal, ő mos fogat, ő enged vizet a pohárba, ő mossa el a fogkefét, ő pisil egyedül (de a body hátulja mindig belelóg a bilibe), ő pakolja le a szárítót, ő tereget, ő indítja el a mosógépet.... sorolhatnám holnapig.

Én annak idején azt hittem, ha mindenbe bevonom, az a javát szolgálja majd, de arra a büdös életben nem gondoltam, hogy pont ezekből lesznek a hisztik, és az "én akaroooom, én szoktaaaam" kezdetű veszekedések.

Próbálom neki elmagyarázni, hogy azért mert néha nem úgy jön ki a lépés attól az még ugyanolyan jó, mintha ő csinálja és majd legközelebb meg is teheti.

Szóval egy zsák nyugalommal a vállamon kezelem ezt ilyenkor, de mikor sorozatos 3-4 dolog miatt későn szól, szépen egymás után, és újabb hisztikbe veri magát, akkor vagy átlépem, vagy büntibe rakom, rosszabb esetben seggrepacsival fenyegetem és ha cserébe rám üvölt vagy üt (ritka de megesik) akkor meg is kapja a beígért seggre pacsit.