Elfordult tőlem a fiam. Szeretni fog még valaha? Félve írom a kérdést, mert félek a véresszájú mintaanyáktól. Kérem, csak az írjon, aki hasonlót tapasztalt, és sikerült megoldani.

Picit hasonló cipőben járok én is...Lányom állandóan apát akarja, hozzá menekül, ha valami baja van. Ennek az oka, hogy hiába szeretem, én kicsit hidegebb vagyok a férjemnél, és pluszban az elmúlt hónapokban sok dolgom volt, egy nagyon fontos tanulmányt írtam.

Én azt gondolom, hogy ez egy rohadt szar érzés, igen. De azt is tudom, hogy szeretem a lányomat, és ő is szeret. Most is és később is fog. Csak most még kicsi, és ahhoz bújik, aki sokat van vele, aki sokat foglalkozik vele.

Amúgy javult már nálunk a helyzet, mert kb. 1 hónapja lezártam a tanulmányt, és sokkal többet tudok lenni a lányommal. Látom rajta, hogy engem is akar, hozzám is bújik, és most már sokkal több időm van rá.

Vissza fogad tudni még fordítani a helyzetet, és a gyerek élete során még sokszor megmutathatod neki mennyire fontos neked.

Az élet nem fenékig tejfel. Bár lehet mások könnyedén megvalósítják a saját anyaságukat. Nekem ez minden szeretetem ellenére is nehezen megy. Ugyanakkor anyukám is ilyen volt, sokat tanult mellettem, és sokszor nem volt otthon emiatt, sokat dolgozott is, hamar visszaállt munkába. De én imádom őt. Lehet voltak hullámvölgyeink, de anyukám értem tanult, értem dogozott, és az évek alatt ezt pontosan megértettem. Amikor együtt lehettünk az minőségi idő volt. Úgyhogy nem a mennyiség számít. Mikor nincs más dolgod, akkor tedd boldoggá a gyermeked, később mindent meg fog érteni.

Remélem valamit tudtam segíteni. S közben magamat is nyugtatgatom. :)

ez a szeparációs szorongás 2. hulláma csak mivel nálatok nem veled tölti a nap 24 óráját hanem apával, így ő hozzá kötődik jobban.

persze, hogy fog változni, szeret téged csak most ilyenje van