Elfordult tőlem a fiam. Szeretni fog még valaha? Félve írom a kérdést, mert félek a véresszájú mintaanyáktól. Kérem, csak az írjon, aki hasonlót tapasztalt, és sikerült megoldani.

Na igen, nálunk ez a nyáron fordult elő annyi különbséggel, hogy a kisfiam akkor már2,5 volt. Egész nyáron itthon voltam, tanítónő lévén jó hosszú szabadságom van, de azalatt sem pihentem, hanem megpróbáltam valami olyant dolgozni, hogy az évi munkámat is könnyítsem és valami jövedelem is származzon belőle. Nem első alkalommal nekifogtam feladatgyűjteményt készíteni, amit egy kiadónál megjelentettem. Hát maga a munka nem volt első alkalom, de első olyan, amikor a gyerekem megvolt már. Apa is dolgozott, ezért édesanyám szívesen vállalta napközben a kisfiút. Reggel elvittem, este utána mentem. Ez mind jó volt addig, míg egy nap nem akart hazajönni este, elbújt a szekrény aljába, mikor onnan elővakartam verekedni kezdett velem, hisztizett, hogy nem akar hazajönni, ő Nagyit szereti. Nem tudtam mit tenni, a munkát muszáj volt befejezni, a kiadó várt határidő volt adva, ezért azt találtam ki, hogy ezután nem egész napra csak délutánra viszem Nagyihoz. Reggel együtt keltünk, együtt szedtük össze a házat, kimentünk a játszótérre, ebéd után pedig elmentünk Nagyihoz, ott aludt, délután ott volt náluk, este hazajöttünk. Természetes, a délelőtti "kiesés" miatt este miután elaludt nekem még dolgoznom kellett,így éjjel 2,3 - ig bepótoltam a délelőtti munkát. Pár nap után kezdtek rendbe jönni a dolgok, de rettenetesen fáradt voltam, nem volt szinte még mosolyogni sem kedvem. Ekkor ez volt nagyon nehéz. De mikor már nagyon úgy éreztem, hogy fejre állok, mint a rajszeg, akkor mindig arra az estére gondoltam, amikor nem akart hazajönni. Ebből merítettem erőt. A fáradságért mindig kárpótolt a kis mosolya és ölelése. Befejeztem a munkát is, a kisfiam is "újra" szeret.

Ezzel azt akartam mondani, hogy meg kell találni az arany középutat. Próbálj meg éjjel tanulni, ha a feszültség miatt amúgy sem tudsz aludni. Meg éjjel nem is kell arra figyelned, hogy férjed a kicsivel bohóckodik. Míg alszik egy kis lámpánál mellette ülve is tanulhatsz. Napközben meg figyelhetsz őrá, szervezhettek közös programokat. Az éjszakát sem kell végigtanulni, két-három óra alatt ha nyugodt vagy többet tanulhatsz, mint egy egész nap alatt mikor közben arra figyelsz, hogy kisfiad és a férjed milyen jól elvannak.

Az meg nem igaz, hogy nem szeret téged. Nagyon is szeret, csak most apa az, aki többet van vele. Nyugodj meg, próbáld meg, amit írtam, de ha nem megy vizsgák után szervezz minél több közös programot, amiből viszont apát se hagyjátok ki, mert akkor azért fog ellened fordulni, hogy el akarod szakítani apától. Induljatok el együtt sütit enni, apa lépjen el a boltba addig, aztán egy idő után mikor egy kicsit kettesben voltatok újra jelenjen meg a közeletekben. Valami ilyesmit próbálnék meg én.

NE KESEREDJ EL, SZERET TÉGED!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szia!

Én mióta megvan, meg előtte is tanultam, egyetem, főiskola, most nyelviskola. Nekem el kell járnom a szomszéd városba.

Azt tudom neked javasolni, hogy lelkileg változtass a hozzáállásodon. Ezt úgy értem, hogy ne a vizsga legyen a legfontosabb, hanem a gyerek. Én mindig akkor tanulok, mikor aludt, ha kellett, akkor éjszaka. De mikor fenn van, akkor vele vagyok, együtt vagyunk. Érzi, hogy feszült vagy és ideges. Neki nyugodt felnőttre van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjön. Ezt pedig most apa adja neki.

Ha egy kicsit kikapcsolódsz a gyerkőccel a tanulás is jobban fog menni, mert az agyad pihen egy kicsit.

A másik tanács: ha elmész a suliba, mikor visszamész, vigyél neki egy kis apróságot. Ivólé, pufi, keksz, amit szeret. Én van, hogy eleve úgy megyek el, hogy ott van a táskámban.

Érezze, hogy attól, hogy Te tanulsz, ő még ugyanolyan fontos neked.

Ezek a saját tapasztalataim. Szintén 1.5 éves legény mellett.

Egyébként meg még most is nagyon szeret téged, csak haragszik, hogy nem vele foglalkozol.