Anyukák, mennyire vagytok para-mamik?

Én úgy gondolom, hogy mindenki másban para-mami.

Van egy jó példám, egy barátnőm és a gyerekei (majdnem egyidősek az enyémekkel).

Ő lerakta a babáját 7 hónaposan a homokozóba, én viszont csak 10 hónaposan. Nem akartam, hogy a galambszaros, ki tudja milyen homokból egyen 7 hósan, gondoltam, ráér még ezzel. A barátnőm emiatt engem kb hülyének nézett. Aztán egyszer a fia bekapott valami vackot, összekente vele a pofiját, és kérdeztem, kér-e törlőkendőt (amivel a popsit szoktuk törölni): Erre azt mondta, dehogy ken ő ilyen kemikáliákat a baba pofijára. Emiatt meg én néztem rá hülyén, hogy egye meg a gyerek a homokot, de egy tiszta nedves törlőt nem használ az arcára.

Másik a nagylánya (akkor volt 2,5-3): simán engedi felmászni a 4 méteres kerítésre, én viszont nem engedem az enyémet, csak kb 2 méterig, amíg még elérem, ha gond van (van itt egy focipálya, jól mászható kerítéssel)

Alapvetően nem tartom magamat paramaminak, de biztos vannak dolgok, amit más meg máshogy csinál.

Nem vagyok para-mami. A terhesség alatt annál inkább az voltam.

Persze féltem a kislányomat, de tisztában vagyok vele, h egy csomó dolgot úgy fog megtanulni, h az kellemetlenségekkel vagy akár fájdalommal jár neki. Nem fog tudni úgy megtanulni járni, h nem esik el előtte százszor, át kell esnie egy csomó betegségen stb. Nem tudom őt burokban tartani és nem is akarom. Mi is úgy nőttünk fel, h lenyeltünk egy csomó piszkot, elvágódtunk a betonon, leestünk a kerítésről és mégis itt vagyunk.

Szerintem mindenki saját magát tartja az arany középútnak. :)

Én lehet, hogy sokak szemében para-maminak számítok, mert betartottam a hozzátáplálási útmutatót, 1 éves kora után kapott először tehéntejet, most meg télen adok neki multivitamin-kiegészítést. Tavaly sokat volt lázas, minden alkalommal levittem az orvoshoz, nem mertem itthon magamtól kúrálni.

Másban viszont a lazább vonalat képviselem, például nem zavar, ha összefogdossa az utcán a dolgokat, hamar betettem a homokozóba, nyáron engedtem sarazni, és az sem jutott eszembe, hogy ilyen hideg időben ne menjünk ki a levegőre.

Ugyanakkor nem nézem le és nem szólom meg azt, akinél más a fontossági sorrend, hiszen mindenki a legjobban akarja a gyerekének.

Anyám nagyon az, és emiatt mindig ki voltam rá akadva, hogy én biztos nem leszek ilyen.

Na, erre én is az vagyok. De nekem már 5 hetesen az intenzíven volt a lányom, mert annyira benáthásodott, hogy éjszaka nem kapott levegőt. Azóta ha egyet tüsszent, már viszem orvoshoz, pedig sokan mondják, hogy adjak neki meleg teát, és kész. Én nyugodtabb vagyok, ha látja orvos.

A második gyerekkel meg agyon ijesztgettek terhesen, hogy beteg, a toxoplazmára is kellett gyógyszert szednem 2 hónapig, mert összekeverték a leleteimet. Én végig hánytam tőle (az elején nem, hát megkaptam.) Aztán kiütésekkel született a kisfiam, én állítom, hogy a bogyó miatt, de mindenki tagadja. Vele már 5 naposan visszaküldtek a kórházba, mert az egész teste vörös hámló kiütés volt. 1 évig mosódióval mostam. Szóval belémtették a parát rendesen. Én a fiamat soha nem hagytam pl. a játszótéren mászni, meg mindent agyon fertőtlenítek. Most 2 éves, és szerintem nem túl okos, már megint azon parázok, hogy csak nem az antibiotikum miatt? Persze lehet, hogy csak későn érő típus, de elég fura dolgai vannak.

Szerintem is mindenkinek más a középút. Én pl betegségekkel nem viccelek, amint látom, hogy baja van egyből viszem a dokihoz. Inkább lássa és megnyugszok, mint komolyabb baj legyen(volt rá példa a családba, olyannyira, h hasnyálmirigy gyulladással 1,5 hónapot töltöttek kórházba) Vagy pl ha egy kicsit is piros a torka vagy hőemelkedése van nem utazok vele 2-2,5 órát(volt rá pl, hogy ezért néztek hülyének a családba, hozzáteszem tömegközlekedéssel), merthogy ez nem akkora baj és nyugodtan lehet. Hát nem, én kihagyom.

De viszont ha elesik nem ugrok oda hozzá, fel tud állni, főleg, ha látom, hogy meg se ütötte magát. Persze amikor olyan, hogy éles valamibe bevágja a fejét(igen, a fiam mindig megtalálja ezeket a helyeket) akkor odaugrok, hogy nem dagad-e vagy nem vágta-e meg magát, ha látom hogy semmi, akkor megnyugtatom és közlöm, hogy nincs semmi baja, kap rá egy puszit és mehet is. A homokozóba is elég korán beleraktam, nem féltem tőle. Tehát van amiben para vagyok, mást viszont elég lazán kezelek, van amikor még lazábban is, mint mások.