Aki bölcsibe adta a gyerkőcét miért adta, megbánta-e, pozitívak vagy negatívak a tapasztalatok, mire készüljek fel, mire számíthatok, téged vagy a gyermekedet viselte meg jobban, akinél előjött a lelkifurdalás, hogy küzdött meg vele?

Csak dióhéjban mert szaladok aludni.

Szóval a pénz miatt, mert kellett már dolgoznom, nem bírtuk volna tovább anyagilag. Nem bántam meg, jó helyre került egy szuper gondozónőhöz, akit imádtak a gyerekek.

Semmi kára nem lett a gyerkőcnek aki 20 hónaposan ment bölcsibe, ugyanolyan kiegyensúlyozott mint a nővére, aki csak 3,5 évesen kezdte az ovit, addig otthon voltam vele.

A beszoktatásnál azt láttam, hogy az anyukákat jobban megviseli a bölcsikezdés, mint a gyereket, sorra ott bőgtünk a folyosón. Volt anyuka, aki bement a szemközti emeletes házba és távcsővel figyelte a bölcsi kertjét. Nem mondom hogy nem volt sírás a piciknél, egyéni is hogy kinek milyen könnyen megy a beilleszkedés, de nekem összességében pozitív a tapasztalatom.

Szia!

Amikor vállaltuk a 2.gyerkőcöt,már akkor tisztában voltunk vele,hogy 2 éves korában bölcsibe kell mennie(a tesó 1,5 évesen lett bölcsis),mert a GYES-ből megélni képtelenség.

Már a terhességem idején szóltam a főnökömnek,hogy mikor számíthat rám majd újra.

Én nagyon féltem,hogy hogyan fogja venni az akadályokat,de jobbat álmodni sem mertem volna,3 nap alatt beszokott,szeret ott lenni,és mivel bújós őt is nagyon szeretik.

Inkább engem viselt meg:(!2 évig szinte csak kettesben voltunk itthon,apa dolgozott,tesó oviban volt,így nagyon hiányzott.

A bölcsi a szükséges rossz,azért én sem adtam volna be,hogy legyen közösségben,vagy nekem több szabadidőm legyen.Így is lelkiismeret furdalásom van,mert 2 napot dolgozom,kettőt nem,így ha hétköznapra esik a szabadnapom,akkor akár itthon is lehetne,de nem tehetem meg,hogy ilyen rendszertelen legyen az élete.