Egy igencsak gusztustalan kérdés?

Kisfiam 3 éves, bölcsibe jár, nem olyan rég óta. Sok jó és rossz szokást láthatóan felvett azóta, ami gondolom teljesen természetes. Most megjelent a múlt héten a legújabb, amitől őszintén szólva hányok és nem használ semmi, hogy ne csinálja: túrja az orrát ( ez talán még önmagában nem lenne baj, gondolom kinövi és mindig ösztökélem a zsepi használatára ), viszont kb. 1 hete, amit talál azt meg is eszi....na, kész vagyok lányok, ne haragudjatok, de ezt az én gyomrom nem veszi be. Jöhet hasmenéses kaki, hányás...bármi, de ezt látni sem bírom. Ja, a bölcsis farsangon meg is mutatta a kislányt, akitől tanulta. Diszkréten rákérdeztem a gondozónéniktől, hogy itt is csinálja-e. Válasz: az egész csoport. Hogy vegyem rá, hogy ez nem jó dolog. Már odáig jutottunk, hogy azt már vágja, hogy nekem ez a gyenge pontom és elbújik, hogy megegye. Ne vegyek róla tudomást? Ja, a múltkor boltban voltunk, mire lenézek rá, látom, hogy turkál, majd kedvesen, mosolyogja felajánlja a pénztáros néninek, amit talált. Gondolhatjátok, földig süllyedtem szégyenemben.