Most akkor mi a jobb? A már meglévő gyermek mellé egy testvér kis korkülönbséggel és a vele járó alkalmazkodással és osztozkodással, vagy ha csak sokára jön a testvér és emiatt nem kell kissebb korában" hiányt szenvednie" az első gyereknek?

Nálunk 2 év a korkülönbség.

A kicsi 1 éves. Az elmúlt egy év elég kemény volt. Remélem mostmár javul, mert a nagy iszonyat irigy, akaratos, öntörvényű lett a pici születése óta.

Egész nap a naggyal foglalkozom, kiköveteli szinte, nem ovis, nem vették fel, és így kettejüket egyedül ellátni, nagyon nehéz.

Nálam van 1 évés 6 év korkülönbség is.Mindegyik más, de miért kellene "hiányt szenvednie" a gyereknek?

Megosztani a testvérekkel a nagy korkülönbségüeknek is meg kellett tanulni.

Nálunk 22 hónap a korkülönbség. A kicsi 8, a nagy 30 hónapos. Az elmúlt félév iszonyat nehéz volt, de most,mióta a kicsi mászik egyre jobb. Már van hogy együtt játszanak, nagyon jó őket nézni :) Túl vagyunk az első dackorszak hullámon a naggyal, mostanra ő is lenyugodott :))))) Most élvezem, és semmi pénzért nem csinálnám vissza, imádom őket :)))))))

Amúgy ha nagyobb a korkülönbség ott is nehéz a picivel az elején szerintem. Gondoljatok csak arra vissza, amikor csak a nagy volt egyedül.

Nekem segítségem szinte nulla. Egyedül vagyok a gyerekekkel (apa sokáig dolgozik minden nap + itthon vannak állataink), főzök, mosok, takarítok, fával tüzelünk, naponta 2x kint vagyunk az udvaron, egyedül járok velük a boltba. Most ugyan lassan vége van a napközbeni tüzelésnek, de jön a kert, azt is rendbe kell tartani. Szóval mindent lehet, csak akarni kell :))) egy nő tud ezer felé osztódni, mert nekünk muszáj :) Annyi a szerencsém,hogy a kicsi átalussza 3 hetes korától az éjszakát (ezért nem tettem semmit), viszont még nincs foga.

Én 27, a férjem 31 éves (ezt csak a kert meg az állatok miatt írtam,hogy ne higgyétek h vének vagyunk :)))))