Hogyan alakul nálatok a gyerekek és az állatok viszonya?

Nekünk 6 éves volt a kandúrunk, amikor a kislányom megszületett. Benti cica, elég félénk is, úgyhogy nagy előkészületek nem kellettek. Nagyon kíváncsi a mai napig a gyerekre, mindig ott van, ahol ő és figyeli.

A kislányom nagyon szereti a cicát, már 1 évesen megtanulta, hogy kell finoman simogatni, mert eleinte elég durva volt, de mindig rászóltam, hogy nem szabad, fáj a cicának. Minden este a lányom hozza a cica tányérját, hogy adjak enni és ő "szolgálja fel", nagyon édes. Ha elmegy a cica vécére, szól, hogy azonnal takarítsam ki, mondja, hogy cica pipi :)

A napokban volt, hogy meghúzta a farkát elég durván és a cicánk megkarmolta a kis kezét. Sírt is nagyon, de tanult belőle, mert azóta nem próbálkozik vele, de a kezén a karmolást mindenkinek naponta ezerszer megmutatja :)

Olyan 8 hónapos lehetett, amikor megkóstolta a cica száraz eledelét, feltűnően csöndben volt a gyerek, nézem és szépen eszegette a tányérjából... hát nem voltam valami boldog :)

Az én gyerkőceim tulajdonképpen állatok között nőnek fel, és imádják őket. Az udvarunkon a napos csibétől a lóig szinte minden megvan. Én magam is vidéki lány vagyok, de sosem tartottunk állatokat, és elég sokat halottam is a ne nyúlj hozzá, mert beteg leszel tőle, vigyázz megharap, ne menj közel stb felszólítást, aminek következtében elég rendesen paráztam a jószágoktól. Elég nehéz volt,mikor megismertem a férjem, aki állatorvos, hogy mire eljutok a háztól a kocsiig 5 kutyába, és számtalan pulykába, libába, tyúkba bukdácsolok. Én kimondottan el akartam kerülni, hogy a gyerekeim is úgy féljenek,m int én, szóval ezen a területen odabíztam inkább őket az apukájukra, és néha mikor már sok volt nézni számomra, hogy az alig totyogóm segít az apjának és mamma felkiáltással viszi a szénát úgy a csődöröknek, mintha a nyusziknak adná, inkább bementem mosogatni. 7 és 10 éves fiunk, és 2 éves lányunk van, sose bántották őket az állatok, nem volt baleset, és nem is fél egyik sem, otthonosan mozognak köztük. A kicsi lány is viszi a kis vödörjét a búzával, tritikáléval a tyúkoknak, szórja, szedi a tojást a kosarába, bár néhA nem jut elve a kamráig. Én örülök, hogy ez így alakult. Arra nagyon figyeltünk mindig, hogy ne legyenek felügyelet nélkül, és meg legyen a higénia. Itt arra gondolok, hogy a jószágnak kinn a helye, nem a lakásba, váltócipőbe, gumicsizmába menjenek az udvarra, mossuk a kezüket mielőtt bejönnek, esznek stb. De ezt ők is nagyon hamar megtanulták. Ahogy azt is, hogy a beteg állathoz ne nyúljanak. Inkább a kutya és a macska volt amit próbáltunk kerülni, azok sokkal több betegséget hordoznak,m int a haszonállatok. Ők imádják őket, meg is zavarodnak, ha egy nap nem látják őket. Nálunk még a hangyáknak is neve van . :)

Szerintem kellő higiénia és odafigyelés mellett nincs mitől félteni őket, sőt az állatok, a gondozásuk olyan ingereket adnak a gyerekeknek, amiket súlyos vétek megvonni tőlük. Eleinte az én férjem is nagyon sokszor felhívta erre a figyelmemet, gondolok itt pl. a lovasterápiákra, ahol igen súlyosan sérült gyerekeket is eredményesen kezelnek, hiszen ennyit ér, hogy eggyé vállnak az állatokkal. De legutoljára pl volt egy farmon egy továbbképzésen és azon a farmon alapból halmozottan sérült és autista gyermekek beilleszkedését segítették kis haszonállatok segítségével.

Nekünk ket ket kutyánk van, meg egy macskánk. De az utcában van egy csomó kutya, az egyik szomszéd pedig lovakat és csirkéket tart. A lanyom imádja az összeset. A lovakat mindig meg kell simogatni. A csirkéket is meg akarja, csak ugye az nem ugy megy. :)

A szomszéd kutyák hoz nem engedem benyulni, de ha valahova be együnk, ott azonnal meg simogatja a kutyát, cicát.

Nem félt soha semmilyen állattol eddig. Egyszerűen imádja őket. Reggel felkel, és mar mutogat kifelé, utánozza a lovakat, hogy menjünk ki. Meg kijön a szobából, megy a terasz ajtó hoz, és hívja a cicát.

13 honapos kislány anyukaja

Nekünk is cicánk van. Én tudtam, hogy 1 év alatt mondhatom én, hogy nem szabad húzni a farkát, úgyis meghúzza, amikor épp nem látom, és nem szólok rá. Igyekeztünk elkerülni a problémákat, de volt, hogy megkarmolta, kb. kétszer. Azóta tudja a fiam, hogy csak simogatni szabad, már azt is, hogyan és hol szereti.

Más állatok közé is viszem, a közelünkben van egy minitanya gyerekeknek. Meg akarja fogni őket, simogatni. Most először volt ebből gond, mert a báránynak nem annyira tetszett, nem bántotta, csak odalökte az orrát a fiamhoz, ő meg megijedt. Kisebb tyúkok elkerítve vannak, órákig el tudná nézegetni őket. Nagyobbak szabadon, őket meg kergeti, bár a kakastól kicsit tartok, anyukámat egyszer megtámadta egy (tudom, röhejes, de akkor is).

Sajnos kutyázni is mindig akar az utcán, de még nem érti, hogy nem szabad minden kutyához odamenni. Ha a gazdája engedi, és a kutyát is vevőnek látom a dologra, akkor óvatosan megközelítjük, esetleg megsimogatja, inkább megérinti.