Orvosi vizsgálatnál ma a kislányom pofon ütötte a doktornőt, elvárható egy másfél évestől, hogy ha éppen lefogják és nagyon fél, akkor hagyja magát és ne védekezzen?

1,5 évestől "normális" reakció. Ő még nagyon pici, nem érti miért teszik vele amit tesznek (főleg ha sokat járt már orvosoknál).

Utolsó, aki nem ért a gyerekek nyelvén az ne legyen gyerekorvos!

Sajnos nekem is vannak már tapasztalataim, jó is rossz is. Az én lányomat is mikor fül, orr, gégész akarta megvizsgálni (már nagyobbacska volt) hát nem akarta engedni, hogy a torkában matassanak. Erre a dokinő rámordult, hogy vagy kinyitod a szád, vagy kimegy az anyu és mi fogunk lefogni! Na, ott be is telt a pohár nálam, bánom, hogy akkor nem fogtam a gyereket és hagytam ott a francba. Hülye voltam egyáltalán hogy hozzá vittem, mivel már nekem is volt vele rossz tapasztalatom. Utána már soha többet nem mentem hozzá. Viszont találtam egy olyan aranyos dokinőt, aki simán megvizsgálta őt, (sőt a tesót is, aki pedig nagyon kényes, és még az én torkom is megtudta tükrözni gond nélkül, amit előtte más nem, mert bizony én is öklendezek ha csak felé közelitenek) és semmi sirás nem volt. Úgy tud beszélni még a felnőttel is, hogy már az megnyugtató ahogy beszél.

Akkor most ki a hibás? Egyértelműen a hozzáállása az orvosnak!! Felnőtt sem szereti, ha vizsgálják, nem még egy kisgyerek.

Sokat lehetne irni erről, szerencsére nem minden orvos bunkó. Vidd máshoz legközelebb. És ne törődj vele, én már igy teszek. Ha az egyik fölbosszant akkor keresek másikat. Mást nem tehetsz az ilyenekkel.

Az igaz, hogy regényt lehetne írni a tapasztalatokról, nekem is volt mindkétféle.

Az is igaz, hogy másikat kell keresni, ha lehet, bár az sincs garantálva, de legalább esély lett adva, egy kedvesebb lesz.

Annyiban nem teljesen értek egyet, bár jó lenne ha úgy lenne, hogy kedvesek legyenek, és totál elnézőek az orvosok, de elvégre őket a gyógyítás érdekli feltehetően elsősorban ezen a téren, mert ez érdekli, nem pedig óvónéni, vagy bácsi, akiknek valóban kedveseknek kell lenni.

Sajnos az orvosi szakmában már egy plusznak számít, ha kedvesek.

Ezeket mind úgy mondom, hogy a kisfiunkat katéterezni kellett, és sírt nagyon, semmi mást nem csinált, mégis elég ellenszenvesen viselkedett az orvos, mindenféle megértés nélkül.

Talán én csak nem veszem annyira magamra, és támadásnak az ő érzésüket a helyzettel kapcsolatban, elvégre valahol érthető, hogy zavaró számukra. De valóban gyönyörű lenne, ha ez is előírás lenne, hogy bírjanak ki mindent, és maradjanak kedvesek.

"Talán én csak nem veszem annyira magamra, és támadásnak az ő érzésüket a helyzettel kapcsolatban, elvégre valahol érthető, hogy zavaró számukra."

Basszus ha zavarja ez a szitu a dokit, akkor menjen dolgozni a szalagra, és szerelje a kütyüket, azokkal kedvére morgolódhat ha nem akarnak összepasszolni a "kis szemetek". De ha valaki olyan pályát választ ahol kiszolgáltatott emberekkel és gyerekekkel foglalkozik, akkor méltóztasson ne zavarni őt ez a helyzet.