Aki felnevelt két szelid, könnyen kezelhető kislányt az jobban érthet egy hiperaktív fiú neveléséhez mint a saját szülője?

Ha ezt az én kérdésemre írtad ("verekedős 2 éves"), akkor tévúton jársz.

A lányaim nem szelíd nebánts virágok, és a kisfiú sem hiperaktív vagy autisztikus. A kérdés lényege pedig az volt, hogy normális e, hogy ráhagyják az ilyen szintű verekedést. És amíg az én gyerekeimet üti a kisfiú, addig igenis van valami közöm a dologhoz.

Ha nem nekem szólt, bocsi. (de szerintem igen)

Nem "ért jobban" hozzá, viszont külső szemlélőként esetleg más nézőpontból láthat rá a dolgokra mint az a szülő, aki a saját gyerekével értelemszerűen elfogult.

Tény, hogy nem minden módszer válik be minden gyereknél, viszont olyan nincs, hogy egy gyereknél semmilyen módszer ne váljon be, még akkor sem, ha az a gyerek hiperaktív (bár ezt a jelzőt manapság nagyon könnyen ráakasztják a nehezebben kezelhető gyerekekre).

Ha a gyerek valóban kezelhetetlen, akkor irány egy szakember (lehetőleg először pszichológus, és csak utána pszichiáter), ha viszont a szülő szerint "nincs is olyan nagy baj" azzal a gyerekkel, hogy szakember kelljen, akkor már lehet, hogy a szülői hozzáállás a fő probléma, és nem is a gyerek...

Ebben az esetben nem kell foglalkozni a másik szülővel, sem az okoskodásával, hiszen a problémás gyerek szülei mindent megtesznek, amit megtehetnek az adott helyzetben.

Utóirat: az én fiam sem könnyű eset, és már megtanultam megkülönböztetni a jóakaratú segítő szándékot, az "én biztosan jobban csinálnám a helyedben"-hozzáállástól. :)