2,5 évesetek hogyan viselkedik a nála kisebb gyerekekkel?

Az én fiam is 2,5 éves. Ő ennek az ellentéte. Ő az, aki babusgatja, dédelgeti a kisebbeket, minden játékát odaadja nekik. Ha meglát egy nála kisebb gyerkőcöt, vagy akár babakocsiban egy kisbabát, már ölelné, puszilná, simogatná. Ha hozzánk jön valaki kisebb gyerkőccel, akkor az összes játékát odaviszi neki, a kezébe adja, ha annak a gyerkőcnek mégsem kéne, akkor is ott tartja neki, hátha meggondolja magát, vagy hoz újabb játékot. Kész kirakodóvásár van olyankor.

A múltkor az utcabeli csajszi otthagyta a pénztár mögött a babakocsiban alvó gyereket (fél év körüli). Felébredt és elkezdett sírni. Az anyját nem láttuk, én épp fizettem. A fiam odament a babakocsihoz, behajolt hozzá, megsimogatta a kezét, majd elkezdte elringatni a babakocsival, nagyon édes volt. A kisfiú abba is hagyta a sírást, megvártuk, hogy az anyja látótávolságba legyen, szóltunk neki, hogy felébredt a kicsi.

Pedig nincs kistestvére, de remélem ha lesz, akkor is ilyen gondoskodó lesz vele is.

Az enyém már három, de máig irigykedik a dolgaira, tök mindegy, kisebb vagy nagyobb gyerek veszi-e el, csak persze a nagyobbaktól jobban tart. Viszont ismerős gyereknek hamarabb odaadja a játékát, mint idegennek.

Azt szoktam mondani, aki irigykedik, az nem való játszóra / gyerekek közé, mert egyedül otthon is lehet játszani. Meg hogy ős is elkéri másét (elveszi pontosabban, és csak akkor kéri el, ha rászólok) és mindig mindenki odaadja - ami egyébknt igaz is.