Ti boldognak és jó anyának éreznétek magatokat ha 2-3-4 éves gyereketek nem tiltakozna amikor nagyszülőhöz kell mennie, és szívesen menne netán ő kéri kifejezetten két három hetente több napra hétre?

Semmi baj, ha szereti a nagyszülőket, de az anyához fűződő kapcsolat szerintem a legmélyebb, és nem kell, hogy az legyen, ez ösztönös a gyermekekben. Ha az az anya szereti, gondozza, ápolja, törődik vele és mindent megad a gyermekének, akkor kialakul a gyermekben egy olyan viszony az anyja felé, mint a lelki köldökzsinór, talán ezt így is hívják, és ezt nem tudja egy nagyszülő sem pótolni, de nem is kell, hiszen nem a rivalizáláson van a hangsúly, hanem hogy a gyermek szerető légkörben nőjön fel, akár több generációval együtt.

úgy értettem a nem kell kifejezést, hogy a gyermeknek ez nem muszáj dolog, hanem kialakul benne...

Az én fiam is legtobbszor orommel megy , 3 éves és kb 5 honapos volt mikor vissza mentem dolgozni. Ès ő vigyaz rá addig. Szerintem normalis. És legalàbb a szivem se fáj annyira, hogy ő sem sír mint az elején.

Ezzel egyáltalán nincs probléma, és szerintem ez a normális, mert így az anyuka is kicsit kitudna kapcsolódni és nem kell azon idegeskednie hogy mikor jön a telefon hogy mennie kell a gyerekéért mert hiányolja. És ugye ha oviba megy a gyerek akkor előbb utóbb meg kell váljon az anyjától pár óra erejéig.

Kemény a kérdésed, el is gondolkodtam rajta, mielőtt válaszolok. Négy és fél éves a fiam, egy éves korában került bölcsibe, mert vissza KELLETT jönnöm dolgozni. Persze az első év a bölcsiben betegségekkel telt, a nagyszülők meg vidéken vannak 100 km távolságban, így egy lehetőség volt: le kellett vinnünk hozzájuk és pénteken munka után rohantunk hozzá. Hidd el, a fele utat végig bőgtem mindig, a szívem szakadt meg, de muszáj volt dolgoznom. Viszont így megszokta a csemete, hogy napokig is a nagyszülőknél van, sőt, egy szem unokaként gondolhatod, az egész nap abból áll, hogy a nagyszülők játszanak vele. Így most, 4,5 évesen bizony előfordul nem is ritkán, hogy ő mondja, hogy szeretnék menni mamához vagy papához. És nem esik rosszul, sőt, én is így gondolom, hogy ez a gyerekem kiegyensúlyozottságára utal, mindig megbeszéljük, hányat alszik ott, naponta beszélünk telefonon, egy a fontos, amit ígértünk, betartjuk, nincs olyan, hogy szombaton én még apával romantikáznék és csak vasárnap megyünk érte, ha szombatot beszéltünk meg, akkor szombaton is megyünk. Kivétel, ha ő mondja,hogy még egyet itt szeretnék aludni anya :-)