Csak szerintem furcsa hogy egy 4 eves mindenhova a kedvenc takarojaval megy ugy hogy a szajaba tomi?

Furcsán gondolod, miért lenne ez baj? A legtöbb gyereknek van valamilyen kedvenc tárgya, amihez ragaszkodik és megnyugtatja. Persze én is ismerek olyat, akinek semmire nincs szüksége.

Nekem is volt egy takaróm kiskoromban, amit mindenhová magammal vittem, igaz én nem a számba tömködtem, hanem a sarkába volt egy lyuk, abba tettem a hüvelykujjam és úgy szoptam az ujjam. És? Nem lett belőlem elmebeteg, semmi bajom nincs. Mellette szépen beszéltem és iskolás korom előtt elhagytam. A lányomnak rongyija van + cumi, és ő is szépen beszél. A barátnőjének párnája van, amit az ujjával dörzsölget, közben a szájával úgy csinál, mintha cicizne.

Úgy hallottam, hogy a legtöbb gyereknél sokáig eltart ez a szopózós korszak, ami a csecsemőkorból maradt, a sógornőd gyereke lehet hogy ezzel helyettesíti a cicit, hogy a szájába tömködi a takarót. Végül is jobb, mintha még mindig az anyja mellén lógna.

Nekem furcsa is meg nem is. Az én lányomnak is van kis rongyikája, és neki sem volt éleg hogy megölelte, mindig bekapta és szopizta. Cumija soha nem volt, fél éves korától ez volt neki. 2,5 éves koráig kb mi is vittük mindig magunkkal, de csak akkor adtam neki ha nagyon muszáj volt, meg alvásnál. Akkor megbeszéltem vele,hogy ne vigyük, mert hátha elveszik, itthon magad szépen és vár rá este, az ágyban. Így is van most is, az elején reggel úgy kellett tőle elvenni, felraktam a polcra ahol nem érte el, egy darabig kérte néha, de aztán elmaradt az is, mert nem kapta meg. Inkább eltereltem a figyelmét.

Most már 3,5 éves, hónapok óta reggel szépen kijön a szobájából, "düdü" nélkül, és csak ha néha délután alszik akkor kerül elő, meg este. Már el sem teszem sokszor a polcra, mert nem veszi el nap közben, akkor meg mindegy hol várja az estét.

Szóval le lehet szoktatni szépen őket ezekről, vagyis leredukálni, mert az hogy éjjelre van, egy dolog, még kicsik, de nap közben ne lógjon már a szájába szerintem sem.

A beszéd nem feltétlen ettől függ, mert a lányom is sokat hurcolta, de 1,5 éves korától gyönyörűen beszél mondatokban, ha beszélt mindig kivette a nála is volt, bár már akkor kezdtem, hogy minél kevesebbet legyen nála. Soha nem volt gond egyetlen betűvel sem, szóval ez függ azért mástól is.

3. vagyok. Saját hülyeségemből megtanultam, hogy senkinek nem kellene kritizálni másokat, amíg át nem éli a helyzetüket.

Majd ha esetleg a következő gyereked is ugyanígy fog ragaszkodni egy tárgyhoz, akkor meg teljesen természetes lesz, mert az a te gyereked.