Külön szobában, saját kiságyban, vagy mellettetek alszik a gyereketek éjszaka? és miért

Az első pár héten melettünk aludt mózeskosárban, aztán már a saját szobájában/ágyában.

Hogy miért? Több szempontból is: egyrészt azt gondolom, egy gyereknek mindent, még az elalvást is meg kell tanulnia, és jó, ha el tud aludni egyedül, nem függ attól, hogy mellette fekszik-e valaki. A gyerekeknek fontosak a kialakult rituálék, biztonságot nyújtanak nekik. A lefekvésnek is van egy ilyen ritáléja, az ágyában fekszik már, mesét hallgat, lámpaoltás, puszi, alvás. Persze nyilván kicsiként ringattuk, énekeltünk neki, és a mai napig minden nap mesélünk.

A másik indokom az, hogy a gyerek boldogságához a szülők boldogsága is szükségeltetik. Tudom, hogy nekem szükségem az alvásra ahhoz, hogy jól „működjek”, vagyis, ha az ágyamban aludna, és egész éjjel fel-fel ébrednék, mert mocorog-rugdos, nem lennék túl jó fej sosem. :)

Idetartozik az is, hogy a szexuális életemet is szívesebben bonyolítom a gyerek jelenléte nélkül. :)

Mindez nem jelenti, hogy időnként, ha felébred, és átjön hozzánk az ágyba, akkor nem engedjük. De ilyenkor is, ha visszaaludt, bevisszük a saját ágyába.

első naptól külön szobában a saját ágyában alszik,most 2 éves 9 hónapos.pár napja kapott nagy ágyat,ebben sincs gond,nem mászkál ki,egyedül alszik el.ettől mondjuk féltem,mert ha nem itthon alszik,ott kell mellette ülni vagy feküdni,amíg elalszik,itthon meg csak betettem a kiságyba,kijöttem és szépen elaludt magától.máshol meg ugye nem kiságyban aludt,hanem kanapén,franciaágyon,és féltem,hogy itthon is kimászkál,ha nem ülök mellette,amíg elalszik.de szerencsére nincs gond.

hogy miért aludt külön első perctől?mert két hónapos korától nem kelt fel éjszaka,addig is csak egyszer-kétszer enni,de aludt is tovább.a két kezemen meg tudom számolni,hogy az elmúlt lassan három év alatt mikor kelt fel sokszor,vagy volt fent éjjel órákat.így ő is pihent és mi is.fél éves kora óta este nyolckor alszik el,így az apjával is van pár közös óránk kettesben

az hogy a mi ágyunkban aludjon,ez soha fel nem merült,én nem tartom jó dolognak.az éjszaka alvásra való,pihenésre,összebújni nappal is lehet.én meg nem tudtam volna audni,meg az apja sem,ha ott van köztünk.szóval nekünk ez vált be

Egy szobában alszunk, de mindenki a saját ágyában. Kb 1,5 éves koráig rácsos kiságyban aludt karnyújtásnyira tőlem, most a szoba másik végében gyerekágyon. Most lesz 2 éves. Reggelente bújik még közénk míg mi is felébredünk. A kiságyba nemsokára új lakó kerül, így még egy darabig együtt leszünk. Majd ha a pici is átalussza az éjszakát, akkor szeretném őket másik szobába költöztetni együtt.

Miért? Egyrészt mert a kisfiam csak jóval 1 éves kora után aludta át az éjszakát, addig párszor ébredt, vissza kellett fektetni, megsimogatni, és nekem egyszerűbb volt így, hogy csak 1 lépésre van, mint másik szobában. Másrészt, mert nem volt lehetőségünk még a másik szobánkat biztonságos babaszobává alakítani (félig dolgozó, nem akartam, hogy rámoljon, ha egyedül van). Harmadrészt, nem akarom pont most elrakni, mikor jön a másik baba, nehogy még jobban eltaszítva érezze magát és féltékeny legyen.

Egy ágyban soha nem tudtam vele aludni. Max, ha szoptatásnál bealudtam én is, vagy ha nagyon nyugtalan volt valamiért, de akkor is, ha megnyugodott és elaludt, akkor visszaraktam a saját helyére, így pihent mindenki jól.

1. baba velünk egy szobában aludt, de saját kiságyban. aZtán 5 hónaposan nagyon zavartuk, nem tudott tőlünk, a tv-től nyugodtan pihenni, így kapott saját szobát. Azóta csak fogzásnál van gond, szépen alszik éjszaka.

2. baba-aug. végére várjuk, és mivel mi kerültünk a ksiebb szobába od anem fér, így a lányommal lesznek közös szobában, remélem nem lesz gond. EGyébként a mi szobánkból nyílik az övé, tehát közél vagyunl:)

Mellettem alszik a francia ágyban a férjem pedig a nappaliban. Régebben külön ágyban egy szobában aludtunk.

Van saját ágyikója át is szokott menni bele éjszaka.

Két éves kisfiú