Járatnátok gimnasztikára 2,5 éves gyermeketeket?

2,5 évest nem. 3 évest igen :)

de te ismered a gyerekedet! enyém 2,5 évesen még nem csinálta volna meg a feladatokat, az én utasításaimra is nehezen reagál, nem még egy csoportos tornán ahol idegen a tanár és rengeteg az inger :)

ezzel szemben most 3 éves, tündéri, járunk tsmtre és mindent megcsinál, most íratom be úszásra mert úgy érzem megérett rá. annyira éles a határ pont ebben a korban, mondom, te ismered, neked kell eldöntened :)

Négy év alattinak alapvetően szülői közelségre van szüksége, nem idegen társaságra. Tevékenységek közül pedig alapvetően a SZABAD, SPONTÁN játékra és sok mozgásra, lehetőleg szabad levegőn. Négy éves kortól is ez az alap, de a 4. év alatt totálisan. Bölcsődei elhelyezést is csak akkor javaslok, ha elkerülhetetlen, pl. a szülő munkaideje miatt. Egyébként kerülendő.

Elegendő és spontán mozgásra van szüksége a kisgyermeknek, és feleslegesek az ilyen-olyan szakkörök, foglalkozások. 3-4 éves kortól oviban egyetlen kötelező foglalkozás létezik: a nagy testnevelés, az pont elegendő mint foglalkoztatás.

A többi tevékenysége kapcsán a lehetőséget kell megadni, és hogy spontán fejezhesse ki önmagát, ugyanakkor -másodlagosan pedig- láthasson felnőtt mintákat mind viselkedésben, mind pedig tevékenységben, tárgyakban.

Kiegészítésem az előbb általam írtakhoz:

A 3. életév ilyen szempontból határeset. Tehát az óvodába iratással is lehet várni kb. a 4. szülinapig. tovább azonban nem érdemes, mert hasznos, amit ott kap, értve a lehetőségeket és a -jó esetben- empatikus szakembereket (óvónéni, óvóbácsi).

Mi is járattuk és imádta és nagyon jó is volt.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy szigorú szabályokat kell betartani. Éppan jó arra hogy kapjon ingert, szabadon mozoghasson amit szeret (mert gyerekek imádnak ugrálni gurulni stb. )De kap némi szabályozást is. Az pedig, hogy közösségbe jár, csak pozitív, főleg ha szereti, de előbb utóbb úgyis odakerül ha szereti ha nem, akkor pedig jobb úgy kezdeni a közösséget, amit szeret.

Szerintem talán sokan azt hiszik, ez egy olyan sport, hogy egyből szigorúskodnak a gyerekekkel, mert a versenysportolóknak igen kemény ez a sport és fegyelmet igényel, de ekkora korban végülis egy tömegsport.

"Azt már csak halkan teszem hozzá, pláne, mert hogy off, hogy azt nem értem végképp, hogy az olyan országokban, ahol a szülési szabadság csak pár hét, ott miért nem rosszabb a gyerekek kapcsolata a szüleikkel, miért nincs több pszichés sérült, miért nem több az öngyilkosság, a szocializációs probléma stb. stb. Miért nem emelkedik ki Magyarország ilyen téren, hiszen itt itthon maradnak az anyák, máshol meg nem!? "

TÖBB a pszichés sérült azokban az országokban. Már a 80-as évek közepe óta megreformálták az óvodai nevelést hazánkban, míg külföldön számos (főleg nyugati) országban nemigen, leszámítva az alternatív nevelési programokat.

Óvodapedagógusként jelzem ezt ismét: mindennek meg van a maga ideje, és tapasztalatok sora bizonyítja, hogy a szakkörök, különfoglalkozások bőven ráérnek 6-7 éves kortól, sőt, annál kisebbek esetén ritkán van HOSSZÚ TÁVON előnyös hatása, sőt, akinek a spontán, szabad játéktól az idejét ovis korában különféle szakkörökel csökkentik, azok 8-10 évesen számos téren, az értelmi fejlődést tekintve is (!) sokszor lemaradnak, nem beszélve az érzelmi hiányokról. Ugyanez vonatkozik arra is ,ha már 2 éves gyerekre babysitter vigyáz rendszeresen, vagy bölcsiben van.

Több oka is van, javaslom olvasni Vekerdy Tamás, több korcsoportról, több évtizedes szakmai gyakorlattal bíró, méltán elismert gyermekpszichológus könyveit, írásait, aki az egyik fő kezdeményezője volt 1985 körül az óvodai reformnak (is). Youtube-n is találsz előadásokat tőle. 20 ÉVE A MAGYAR OVIK CSOPORTJAINAK TÖBBSÉGE EZT AZ ELVET KÖVETI, ellentétben a legtöbb szülő kevéssé megalapozott hozzáállásával, így a tiedével. A tapasztalatok mennyiségét és változatosságát se tévesszük szem elől, a szakemberek javára.

Azon aggódtok, hogy "jaj mi lesz, ha a gyerekemet nem fejlesztem idejében"... Holott épp evvel gátoljátok azt... hangsúlyozom: mindennek meg van a maga ideje! 4 éves kor alatt pl. az alapvető szülői közelség rendkívül fontos, bár a 3. életév erre nézve határeset, de a 4. életév az ideális óvodát elkezdeni, egyáltalán bármiféle gyermekcsoportba járatni, és idegenek keze alá adni.

Ezen hozzáállás egyik fő oka, hogy ha az életkori sajátosságnak megfelelő hozzáállást megkapja pont akkor, ami az aktuális életkorára jellemző: 4 éves kor alatt az alapvető és szinte folytonos szülői együttlétet, 0-7 éves kor között a játékideje legalább 90%-ában a spontán, szabad játékot és nem mást - akkor nem lesznek későbbi életében különféle pszichés fixációi (orális, anális, genitális - ezek alapvetően érzelmiek és intellektuális problémák!), illetőleg csak kicsi eséllyel lesznek.

Ehhez képest a "naGGGYYon okos" nyugati országbeli hozzáállás miatt ott még gyakoribbak a pszichés problémák felnőtt korra, sőt, már 10 éves kortól gyakoribbak, mint Magyarországon, bár ennek más okai is vannak részben, de az általam most említettek az egyik fő problémaforrások, amely nézetbeli hibát te, és a legtöbb szülő elköveti.

Jó szándékból ,segítőleg gondolkodtatlak el titeket.

Szakember talán mond olyat, amit mint alternatíva, érdemes lehet átgondolni, és nem csípőből elutasítani folyton.

Vajon miért eltérő az óvodai nevelés az ovis csoportok legalább 70%-ában már 20-25 éve ahhoz képest, ahogyan te, és a legtöbb szülő, ösztönös aggódásotokból kifolyólag, megalapozott gondolkodás és kellő tapasztalat hiányában eljártok...? ;-) Persze teheted azt, mint eddig is ,hogy a kivételes, a tiedével egyező, kevéssé megalapozott hozzáállású óvodai csoportokkal példálózol - ugyanis sajnos még mindig viszonylag sok ilyen van: minden negyedik/harmadik ovis csoport ilyen, hazánkban. Nyugat-Európában még rosszabb a helyzet. Németországból például lelkesen jönnek ide évek óta szakmai tapasztalatokért... nem véletlenül, mert a legtöbb hazai ovis csoporttól van mit tanulnia a nyugatnak is, meg a magyar és nyugati szülőknek is.

Legalább ne csípőből ellenkeznétek, hanem végiggondolnátok a szakemberek többségének meglátásait, tapasztalatát.

Hasznosabb és megfelelő hozzáállást, kellemes gyermeknevelést kívánok. :) A jó szándék meg van benned is a gyermeknevelésre, de szélesebb látókörre is szükséged van, mint oly sok szülőnek, több alternatívát végiggondolva. Nem a lepontozás a megoldás, bár megteheted; engem a felvilágosítás, elgondolkodtatás jobban izgat.

... még valami: aznap, amikor a 3. és 4. választ írtam, UTÓLAG belefutottam hozzám hasonló válaszokra. Mi volt az aláírás?? Az, hogy óvónő az illető.

Szintén óvodapedagógus.

Ismét én vagyok, az óvodapedagógus. Igen, ilyen formán, és pusztán ennyit, ennyi idősen EZ belefér, egyetértek ebben veled.

Valószínűleg félreértettük egymást korábban. Tényleg sajnálom.

Ettől függetlenül tartom az álláspontom arról, amit korábban írtam általánosságban, de ezek szerint nem a ti gimnasztikás esetetekre vonatkozik. Általában tényleg messzemenően fontosnak tartom a 4. életév (legalábbis a 3. életév) alatt azt, hogy szinte mindig vele legyen legalább az egyik szülője. És a 7. életévnél korábban semmiféle DIREKT tanítást (oktatás), fejlesztést nem javaslok.

De most, hogy még inkább körvonalazódott, pontosan mit csináltok, hova jártok, hogyan, mennyit - ez rendben van, hiszen itt másról van szó. Egyébként még azelőtt, hogy kérdésed megjelent, másik kérdésnél kitértem a kivételekre, pl. a minimális idegennyelvi (pl. angol) ovis foglalkozást határesetnek tartom, akár az is belefér, hiszen léteznek többnyelvű szülők is, és pici korban ragadnak a szavak a gyermekekre.

Tudod, az a nehéz neten át, hogy mivel a gyermeknevelésben sok eset helyzetfüggő, és távból nem lehet minden konkrét helyzetre kellően rálátni.

Van egy szakmai elv, tapasztalaton alapszik ez is; két részre bontom:

1) Bár a gyermekpszichológia remek irányadó általában minden gyermekre, korosztályokra bontva az ismereteket; sok évszázados megfigyelésre, és gyermekekkel való foglalkozásra épül, AZONBAN:

2) Minden szitu legalább egy picit más és más, amire történő reakciót, hozzáállást nem lehet se szakembertől a gyakorlatban, se könyvből megtudni előre (sem utólag) ; ráadásul a körülményeket is alaposan ismerni kell, így hát aki BENNE VAN az adott helyzetben, annak számára némileg több információ jut arról.

Én nem vagyok ott, hogy lássam, milyen gimnasztikáról van szó, pontosan meddig, milyen módszerekkel stb. Ezért kellően sok írásos tájékoztatás után lehetek csak képben, így is csak alapvetően, hogy mi a helyzet a gimnasztikátokkal. Ezért a kezdeti félreértés. Most már látom, hogy ez hasonló helyzet, mint ha kimennétek a játszótérre, sőt, szakemberek is vannak itt, talán az ovis udvaron tartózkodásra még inkább emlékeztet, az is rendjén van.

Kellemes együttlétet kívánok gyerkőcöddel, és hasznos, tartalmas, kellemes gyermeknevelést továbbra is. :)