Mit csináljak 3,5 éves gyermekemmel, nem akar köszönni senkinek!? Hiába szólok rá, inkább azért se köszön!

ne szólj rá :)

eleve kínos neki megszólalnia idegenek közt, erre még "kínos helyzetbe is hozod" (mármint az ő szemével) azzal, hogy rászólsz.

ha látod, hogy ismerősnek rosszul esik, hogy nem köszön akkor mond neki, hogy köszönt a gyerek csak halkan, ezzel egy kicsit támogatod őt és segíted, hogy kinyíljon idegenek között :)

Talán ebben volt, nem emlékszem:

[link]

Kicsit makacs korszakába léphetett. Vagy szégyenlős, bizonyos dolgokban még előtted is.

Én ilyen (utóbbi) voltam. KÉrtek valamit, minél többször annál jobban éreztem, a visszahúzást, akkor is, ha tudtam, hogy szomorkásak lesznek. Nem direkt bosszantásként csináltam, hanem szégyenlős voltam.

De mikorra már valóban számított, addigra leküzdöttem. ANyukámék játékot csináltak, ha megszorítja a kezem kétszer akkor köszönjünk együtt és felvilágosított hogy csókolomot kell köszönni. Nem mindig tudják még a kicsik kinek hogyan, az is leblokkolhatja. Az enyémek kicsik, néha elméláznak elmarad, de köszönnek, 6 és 8 évesek. Viszont, volt hogy Viszontlátásra-t mondtak ,mert azt hallják tőlünk. Beszélj vele róla mikor épp nem kell köszönni. Olvassatok és a könyvben mutogasd a szereplőket, hogy megtudd tudja e kinek hogyan köszönjön szia csókolom. És ne legyél ideges vele ha elmarad ne mindig orrolj rá, még kicsi. Megfogja tanulni.

Szerintem se aggódj ezen, emlékszem, én is gyűlöltem köszönni, a szüleim lába mögé bújtam gyerekként, ha idegenekkel találkoztunk (pedig már nagyobb voltam, mint a te gyereked), és felnőve mégis köszöntem/köszönök mindenkinek.

A jó példa a fontos, hogy te mindig köszönsz másoknak, és szerintem ha nem kényszerítve, de emlékezteted rá, pl. viccesen azt mondod, hogy „köszönök helyetted is”, és köszönsz, akkor nem teszel kárt a lelkében.

(A matricázással én nem értek egyet, de ez csak egy vélemény.)