Kérlek titeket, öntsetek belém lelket, már úgy érzem feladom! Bölcsis a gyerek?

Az én lányom 22 hónaposan kezdte a bölcsit, előtte olyan volt mint egy kisangyal. A játszótéren dobálta a labdát a gyerekeknek, szépen megosztotta a kislapátot. Bekerült a bölcsibe, én nem is vettem észre semmit, csak a beszoktatás után 1 hónappal volt egy szülői, akkor egy kisfiú anyukája kérdezte, hogy vannak-e verekedős gyerekek. Na a bölcsis gondozó rám és egy másik kislány anyukájára mutatott. Kiderült, hogy az ártatlan, porcelánbaba pofikájú lánykám egy harci amazon, aki a vélt és valós sérelmeit ököllel rendezi (otthon ilyet sose látott), ha ő babázni akart, mindenkit kipofozott a babaházból. Aztán volt, hogy a gondozónő nem engedte, hogy elverjen egy gyereket, akkor zokogva borult le az asztalra.

Egyszer én is ott voltam amikor jötte gy kisfiú, valamin összezördülhettek előtte, a másik anyukával úgy rántottuk vissza a gyerekeinket egymástól, mert majdnem összeverekedtek, erre a lányom köpött egy zaftosat a kisfiúra.

A gondozónők nem hagyták, hogy egymással erőszakosak legyenek a gyerekek, aztán szép lassan ez lecsengett. Fél év után már nem voltak durva jelenetek. Mire oviba került, megint olyan lett mint egy kisangyal. Van egy határozott fellépése és nem is bántotta senki, de a 3 év alatt semmi rosszalkodása nem volt, az ovi mintagyereke lett belőle.

Elég általános probléma a bölcsibe/közösségbe kerüléskor, ne aggódj, sok gyereken jön így ki a feszültség. Meg aztán nagyon sok esetben a gyereknek még egyszerűen túl kicsi a repertoárja és nem tudja máshogy kezelni a hirtelen őt érő negatív ingert.

Az én fiam is detto ilyen volt, úgyhogy tudom mit élsz át, és tapasztalatból mondom : ha a szülők a gondozónőkkel összebeszélve ugyanúgy kezelik ezt a dolgot, akkor idővel lecseng. Beszéld meg a gondinénikkel nálatok hogyan működik a megelőzés-figyelmeztetés-szankcionálás és hogyan a bölcsiben, milyen módszereket ismernek/javasolnak számotokra otthon esetleg ha még nem volt bevezetve stb.

De tudnod kell, hogy a gyerek nem direkt rossz, nem rosszat akar effektíve másoknak, ez a dolog nem erről szól. Sokat segíthetsz neki, hogyha megtanítod más problémakezelési módokra (hosszú folyamatról van szó nyilván, ismerje fel és mondja ki a pillanatnyi érzéseit, erősítsd meg benne hogy te mindig átárzed az ő gondját stb, ha kommunikációra képes lesz iylen helyzetben akkor már félig nyert ügyed van, akkor már csak a megnyilvánulás hangerejét és milyenségét kell csiszolni ;) de biztosan érted amit mondani akarok. és vannak egyéb módok is, pl vegyetek elő egy nagy csomagolópapírt amikor mérges és mindenféle erős színnel kedvére dörzsölhessen satírozhasson - a lendületes nagymozgás segít lecsillapodnia, vagy álljatok ki az erkélyre és rendezzetek üvöltő-ötpercet, vagy dögönyözzön kispárnát stb. bármi jó, ami csak eszetekbe jut és hajlandó megcsinálni amikor épp dühös)

és mindig, mindig résen kell lenni, általában nálunk lehetett tudni, hogyha épp ütni készült, mert vagy elkeskenyítette a száját, vagy pl ha az arcába kiabáltak akkor reflexszerűen odavágott stb. na szóval figyeld a viselkedését hogy mik a kiváltó mozzanatok és így könnyebb megelőzni. persze tudom hogy van, amikor nem lehet, megtörténik és csak a szankcionálás marad. Minde ngyerek más, neked kell kitapasztalni, őt mi érinti érzékenyen, mi az igazi bünti számára. a lányom anno nagyszerűen kezelhető volt ha az érzelmeire és a megfelelni vágyására apelláltam, a fiamat mindez hidegen hagyja, mint ahogy a kedvencjáték elvétele stb is. nála egy dolog vált be: azonnal ki kellett vonni a forgalomból, félreültetni stb. itthon bevezettem egy gondolkozófotelt, a bölcsiben meg a javaslatomra a pihenőpamlagra ültették le a csoportszoba sarkában. és nem jöhetett elő míg le nem higgadt és utána bocsánatot nem kért. kb egy jó 5-6 hónapos időszak volt az igazán verekedős korszak. Most 2,5 éves (22 hósan került bölcsibe)és még elő-előfordul hogy durvul, de általában nem dühből hanem a játék hevében. Ennyi időbe telt, mire beért a sok belefeccölt energia, de hozzáteszem, én sosem ütöttem meg őt (féltem hogy táptalaja lesz a későbbi durvulásnak mert ha anya csinálja akkor ő miért ne?), nemtomn mások hogyan tudták lekezelni az ő kis vadócukat, nekem így sikerült. De azért hozzáteszem, hogy a kezdeti nehézségek dacára (rettentő aktív és nagyon találékony, valakinek állandóan őrajta kell a szemét tartani...) és az általában nehezményezhető viselkedése dacára mégiscsak ő a gondinénik kedvence. Szó szerint azt mondták róla, hogy néha nehezebb vele mint az egész csoporttal együttvéve, de szerethetőbb mint az összes többi gyerek együttvéve.

ne add fel! csak légy következetes, találd ki mivel lehet rá hatni és türelem-türelem-türelem. beérik majd a dolog... kitartás :)