1,5 évesen dackorszak?

Kisfiamról van szó. Egészen pici kora óta határozott egyéniség, és nem az a típus, akit egy hangos szó, vagy egy kézrecsapás (akár nagyobb is...) meghatna. Okos, értelmes kisfiú, tudom, hogy megérti, amit mondok neki, mert látom, hogy direkt próbálkozi be újra és újra a tiltott dolgokkal.

Már lassan ott tartok, hogy egész nap csak fegyelmezem, és bizony veszélyesebb dolgok esetében sokszor fel is emelem a hangom, vagy eljár a kezem. Nem, nem verem meg, csak a kezére csapok, de mint fentebb már írtam, teljesen haszontalanul - de valamit mégiscsak tennem kell, úgy érzem.

Szívesen vennék ötleteket azoktól, akik hasonló időszakot már túléltek, hogyan sikerült? Milyen módszer válhat be egy igazán határozott kisgyerek esetében?

MÉg annyit, hogy nem agresszív a kisfiam, vagy ilyesmi, mert minden tiltott dolog előtt és után is huncutul mosolyog, kézrecsapást is tűri.

Eddig a szobájába zártam be büntetésként, de öngól, mert a legújabb, hogy nagy erővel kirántja a ruhásszekrényének a felső fiókját. Még egyet ránt rajta és az egész fiók a kezén-lábán landol.

Így most meg vagyok lőve, mit tehetnék még?

Nem akarok egy hárpia anyuka lenni, de azt is fontosnak tartom, hogy tanulja meg a szabályokat, határokat - és azt hogy Anyának szót kell fogadnia.