Ez a viselkedés most a kisöccse miatt van?

Szia! Nálunk is hasonló a felállás. 2éves a lányom, majd 4hós a fiam. Az elején, mikor a kicsivel hazajöttünk a naggyal le kellett "meccselni" az új helyzetet, hiába készítgettük fel rá előtte. Az egy jó 2 hét volt.

Mostmár a dackorszak tört rá. Alig fogad szót, csak a tilosban jár. Ma is egész délelőtt.. reggel azzal kezdte, hogy amíg pelenkáztam a kicsit, elmart a szekrényről egy csokimikut és leharapta a lábát..eddig ilyenre nem vetemedett.

..én meg kérem szépen, kérem már a végén üvöltve..semmi. Aztán magamban lerendezem, hogy szuuuuszáááá és átmegyek buddhistába is :) És ő meg 5 perc múlva talál valami újat, amivel kiboríthat.

Lehet, hogy nálatok egybecsúszott most a két dolog: a kistesó miatti figyelemfelkeltés meg a dackorszak.

Sok türelmet és boldog babás éveket kívánok neked!:)

A fiam is ezt csinálta, és számomra egyértelmű, hogy a figyelemfelkeltés a célja. Hiába foglalkozol vele ugyanannyit, vagy akár többet is, mint a tesó előtt, mivel nem KIZÁRÓLAG vele foglalkozol, így mindenképpen kevesellni fogja.

Én azt próbáltam ki (és részben be is vált), hogy ha rosszalkodik, egyszerűen nem figyelek rá. Ez iszonyatos erőfeszítést igényel részemről, de muszáj, mert csak rosszabb lesz. Mindegy mit csinál, amíg nem veszélyezteti saját magát, vagy a hugát, addig nem törődöm vele.

HA olyat csinál, ami veszélyes, akkor elveszem, vagy elviszem őt onnan, de akkor sem szólok, vagy figyelek rá, hanem megyek tovább.

CSak akkor figyelek rá, ha normálisan szól, vagy kér valamit, és ha szépen viselkedik.

Azért csak részben vált be, mert az apjának nincs ennyi türelme, és mivel nála van pont ahol szakad a cérna, a kicsi gondosan kihasználja ezt, és akkurátusan keresi ezt a pontot. De majd erről is leszoktatom - mindkettőt:D

Pont most akatam hasonló kérdést kiírni. A nagyobbik 28 hónapos, a kicsi lassan 4.

Én sem mondanám féltékenynek a nagyot, főleg, hogy nagyon sokat foglalkozok vele. Idáig problémamentes volt a napok többsége, de pl. a mai.... Akármit modtam, de tényleg akármit, annak az ellenkezőjét csinálta.

Nekem sem fogad szót, gyakorlatilag zsarolással érek el bármit is.

Ma annyira ordítottam vele, mint még soha. :-( Utána be kellett zárkóznom a kisszobába, hogy lenyugodjak. Olyan, mintha kicsúszott volna a kezemből az irányítás. Tudom, hogy a türelem a kulcs, de elfogyott. Egyszerűen mindent elmondani 100x, én ezt nem bírom!!

Ráadásul egész nap a fenekemben van a kisfiam. Kicsi kora óta szoktatom az önálló játékra, de most mindig ott van ahol én. Ha wc-re megyek, oda is jön. Ha nem jön, amíg ott ülök, akkor csinál valami rosszaságot, hogy leugorjak a wc-ről. (pl ma, kiöntötte a felmosóvizet) Ha kenyeret szelek, odahúzza a széket, hogy ő is. Ha eszek, azt akarja amit én eszek.. stb. Játszani egyedül egy percet sem játszik az utóbbi egy hétben. :-(

Szegény kicsi, egy szopizást sem tud végigenni nyugisan, mert tuti, hogy a nagynak akkor kell enni/inni/kakilni/pisilni vagy ugrál a hátamon.

Pedig már előre készítek neki is mindent, de van amikor még így is meg kell szakítsam a szopit.

Az altatás katasztrófa, pedig az is ment önállóan, most van, hogy másfél-két óra. Magamra egyetlen egy percem sincs. Egyszerűen nem tudom mit tehetnék, de ez így nem maradhat.

Próbálom bevonni a nagyot mindenbe, de mivel mindenben megtalálja a rosszaságot, így nagyon nehéz. Jó időben nincs gond, akkor elvagyunk lent, de ilyen esőbe be vagyunk szorulva a négy fal közé. :-(

A nagy minden törődést megkap, szegény kicsire alig jut idő. Értem én , hogy figyelemfelkeltés, de ettől kevesebbet nem is akarok és nem is tudok a kicsivel foglalkozni.

Sőt, a mai napon elgondolkodtam, hogy mivel ennyire nem tud egyedül lenni, hogy mi lenne, ha beiratnám bölcsibe (ha erre van lehetőség), ott tudna játszótársat magának, lefáradna, nekem lenne időm a kicsire és délutánonként lelkifurdalás nélkül tudnék normálisan a nagyra koncentrálni.

Nagyon el vagyok keseredve. Bocsánat kérdező, én sem tudok segíteni, de minden ötletet amit te kapsz, én is szívesen olvasom majd...

Pont az a baj, hogy túl sok figyelmet kap, és még az a kicsi is kell neki, amit a testvére kap. Mindenképpen be kellene vonni, és fixen tartani, hogy most játszunk a kicsivel - utána olvasunk mesét. Én még az órát is szoktam neki mutatni, hogy meddig kell kibírnia. Így megszokta, hogy igenis mindennap van idő, amikor a kicsivel foglalkozunk, és nincs apelláta. Eleinte nehéz, mert a fiam is mondogatta, hogy inkább vigyem vissza a kicsit a kórházba, meg ő kidobja az ablakon:S, de kb. 2 hét után elfogadta az új rendet, sőt, most, úgy másfél hónap után már egyedül kezdeményez játékot a hugával. A rosszaságra meg tényleg nem szabad odafigyelni (tudom, hogy baromi nehéz) de a negatív figyelem is figyelem, és neki mindegy, hogy azért foglalkozol vele, mert veszekszel, a lényeg, hogy nem mással foglalkozol.

A lányom lassan 5 hónapos lesz, és már hála istennek rendeződött a dolog, már az sem okoz gondot a fiamnak, ha a kicsivel játszom, miközben ő pl. rajzol. Sőt, már oda jutottunk, hogy ha egyedül szeretne játszani, akkor ő küld, hogy anya, menj, játssz a kicsivel, majd szólok, ha jöhettek.

Nálunk ez abszolút bevált, egy próbát megér. Sőt, én még olyanokat is mondtam neki, amikor rosszalkodott, hogy aki nem fogad szót, azzal anya nem játszik, és mentem valami érdekeset csinálni, pl. egy mesekönyvvel behúzódtam az ágy sarkába, és nem mutattam neki. Eleinte ment a hiszti, de elmondtam, hogy én csak olyan gyerekkel játszom, aki szépen szót fogad, ha rosszalkodni akar, rajta, de én ebben nem vagyok partner. Megértette, később úgy jött oda, hogy anya, nem fogok rosszalkodni, én is nézhetem veled a könyvet?

Kitartás csajok, tudom, hogy nehéz, én nagyon sokszor akartam kitépni a hajam, gyakran sírtam is, de ha következetesek vagytok, akkor minden rendeződni fog.