Normális viselkedés ez 3 éves kisfiúnál?

Kinövi. De ilyenkor ne törődj vele, hagyd hisztizni, csak annyit mondj neki, hogy próbálja meg újra. Esetleg, amiről azt mondja, hogy többé nem játszik vele, azt rakjad el a szekrénybe.

A szalagos esetnél szólhatsz előre, hogy az nem fog sikerülni. De akkor is hagyd, hogy kipróbálja. A kudarcot is meg kell neki tapasztalni. Elég kreatívnak tűnik a kisfiad. Ezért érik a kudarcok is.

Szerintem ez önbizalomhiány.

Esetleg tedd fel ezt a kérdést itt is:

[link]

Normális. Ezzel jár a dackorszak. A dackorszakra az empirikus viselkedés jellemző, azaz a megtapasztalás útján való megismerés. Ráadásul ezek nekünk felnőtteknek sokszor illogikusnak tűnnek, pl. a szalagra autó, de ha jobban belegondolsz: a szalagnak van szélessége, olyan, mint egy út. Az autók úton járnak. Akkor játékból ez a szalag lesz az út, és ezen megy az autó. És miért ne mehetne a levegőben? Azért, mert szerintünk nem tudnak repülni az autók? De ki mondja ezt? A felnőttek! egy gyerek számára még minden lehetséges, hiszen ő egy pillanat alatt változik át kiskutyából apává vagy supermanné vagy bármivé.

Nincs önbizalomhiánya a kisfiadnak, egyszerűen csak a fejlődésének ehhez a, számunkra bosszantó (legalábbis az én számomra felettébb, pedig az én fiam csak mostanában impulzívabb, a te szavaiddal élve, eddig egészen jól kezeltük mindannyian ezt a korszakot), de az éntudat kialakulásában nagyon fontos mérföldkőhöz érkezett.

Az öröklés egyébként fura dolog, mert mi elég vehemens természetűek vagyunk a férjemmel, a kisfiunk inkább nyugodtabb, de ha megfordul benne a borjú, túltesz rajtunk, tehát inkább tanult, mint öröklött a mienknél a rapli.