Mi jellemzően nehéz vagy már könnyebb 2,3,4,5,6 éves korban?

Most így hirtelen, ami eszembe jut:

2 évesen - Dackorszak, "Mi ez?" korszak

3 évesen - oviba beszoktatás, sorozatos betegségek, "Miért" korszak

4-5 évesen - Na ott nálunk volt egy kis nyugis időszak

6 évesen - Iskola választás :)

Ha a 13 évesekről is akarsz hallani majd, arról is mesélhetek! :) Na ott jönnek az igazi gubancok! :D

Én mindig úgy gondoltam , hogy ha majd nagyobbak lesznek akkor majd mennyivel könnyebb lesz hát nem így van . 4 gyerkőcöm van 10 éves , 7 éves, 6 éves kisfiam és egy 6 hónapos kis hercegnőm :)

2 . éves : Nagyon hisztis lettek az enyémek , és mindenért hisztiztek ,és elég erőszakosak lettek !

3. éves : Szerintem az óvoda minden gyerekre egy kicsit jobb hatással van mivel nem csak veled van otthon egyedül ha nem van közösségbe is.

4éves : Nálunk ez volt egy víz választó szerintem ilyenkor egy kicsit okosabb a gyerek , már elehet vele menni erre-arra !

5 éves-6éves : Ilyenkor is vannak nehézségek de össze véve egy értelmes okos gyerek akik megérti általába a dolgokat !

Első vagyok ismét.

Igen, jól gondolod szerintem: én is ilyen típus vagyok, amíg baba volt, nehezebb volt ráhangolódnom, mire elérte az ovis kort, sokkal szuperebb időszak következett, azóta is megértjük egymást, bár most kezd körvonalazódni az újabb nehéz időszak, hogy 14 lesz a lányom...

A fiam 2 éves, ő egyébként is nehezen kezelhet természet, hangulatember, de mivel egyre szebben beszél, lassan vele könnyebb a helyzet. :) Talán a kamaszkorig, bár tartok tőle, hogy vele csak addig, amíg iskolás nem lesz...

Nekem 15 hónapos ikreim vannak. Mindkettő akaratos, hisztis. Egyikük már mondatokban beszél, ezért azt érzem, hogy vele már "megtudok beszélni" ezt-azt, ezért kicsit könnyebbnek tűnik a helyzet. A másik is érti csak ő még nem válaszol.

Amíg kssebbek voltak, én is úgy éreztem, hogy semminek nincs foganattja, nem is értik mit akarok, én se értem, hogy ők mit akarnak. De mostmár tényleg azt érzem, hogy könnyebb.

Nekem 2év7hós a lányom, és kedves kérdező, kezet foghatunk, mert ugyanezeket éreztem fél évvel ezelőttig, mint amit írsz.

Bírj ki még fél évet, add bölcsibe ha tudod, mert nagyon jó hatással van rájuk, és utána könnyebb lesz...

Nekem mikor 2 éves volt a lányom, eszméletlen volt, minden este sírtam a kimerültségtől, és az önvádaskodástól...

azóta elkezdtem melózni kicsim bölcsibe(bár ez a leválási dolog is megér egy misét, én azt hittem hogy neki lesz nehéz, de nem, én voltam a keményebb dió),

elkezdett folyékonyan beszélni, és vmi bekattant az agyában is, mert már néha elmondja, hogy mit akar, vagy mi a baja, ez hihetetlen könnyebbség az állandó vonyítás után...:-)))

Amúgy imádom, ő az életem, de ez a 2 éves kor brutális tényleg...