Hogyan kezelnétek az ilyen helyzeteket?

Szia,

Az én kisfiam most 3,5 éves. Mindíg is ilyen volt a természete. Ha valami nem sikerült elsőre akkor hisztizett vagy földhözvágta az éppen aktuális tárgyat.

Mikor kiszúrtam ezt a jellemét, elkezdtem neki elmagyarázni, hogy nem sikerülhet minden elsőre, mert meg kell tanulni. Mikor már láttam, hogy valami nem megy.. és elkezdi majd a hsiztit, akkor már megelőzve daráltam neki, hogy ne legyél ideges, nem kell hisztizni stb..

Sajnos még most sem sikerült leszoktatnom erről. Karácsonyra kapott egy rollert. Nem tudott vele elsőre menni és a földhöz vágta! Hiába mondtam én neki, hogy ne tegye.

Volt már, hogy dühös lettem és kiabáltam vele,hogy ne csinálja ezt, mert nincs értelme.

Nálunk semmi nem vált be... sajnos. Így maradtunk.

Ha viszont valamit nem szabad, azért soha nem ordított, hisztizett. Mindíg elmagyaráztam neki miért nem.. megérti.

Az én 2,5 évesemnél az jön be, ha következetesen kitartok amellett, hogy nem szabad ezt vagy azt, megmosom az arcát hideg vízzel, és berakom a szobájába. Közben próbálok higgadt maradni (nem mindig sikerül), és mondogatom neki, hogy mi a probléma, miért nem engedek neki.

Egy ideig mindenképp folytatódik a hiszti, de ki is kell adnia a dühét valahogy. Végül berakom az Álomszép című CD-sorozatról az első számot, vagy más relaxációs zenét, és szép lassan megnyugszik (talán mert nagyon muzikális, nem tud nem a zenére figyelni).

Kedves kérdező és első beíró. Ez nem jellem kérdése. ;) Dackorszak. Nagyon fontos életkori sajátosság, mindenki átesik rajta. Aki nem éli meg (kellőképpen, pl mert a szülők keményen elfojtják benne), az nem jó jel...

Pl amiatt is hasznos, h később merjen szükséges esetben nemet mondani, vagy pl szembeszállni, ha elnyomják őt, vagy pl ne fojtsa el állandóan a dühét. Picik még; ennél kifinomultabb, differenciáltabb módon még nem képesek gyakorolni ezen általános emberi megnyilvánulásokat. :) Ez így van rendjén. :)

A kedves szülőknek meg az a lehetséges jól működő reagálásuk, ha figyelemmel, megértéssel viszonyulnak az érzelemkitörésükhöz. :) Fontos a figyelem is, mert mi felnőttek sokat tanulunk belőle, pl a tudatalattinkat tükrözi ösztönöse na gyermek.

(Még valami, csak zárójelben: kb 4 éves korig semmit nem tesz tudatosan egy gyermek sem, tehát egy általános tévhit, h a figyelmet akarja magágra vonni egy maximum 3 éves gyermek, pl amikor "hisztizik". Ez tévedés. Teljesen más az oka, mint írtam.)

A lényeg: nyugalom, egy gyerkőcön se marad rajta a dackorszak komplex jellemzője, legfeljebb egyes részeltei, és általában azok is enyhébb fokban. Legkésőbb a 3. életévben lezárul, legkorábbi megjelenése pedig a kb 12-15. hónap.