Mit tudok ilyen helyzetben tenni?

én nem tudom ilyen okosan megfogalmazni, mint az első válaszoló, de egyetértek vele...

az én lányom épp dettó ezt csinálja. Én elfogadom, és átadom most neki magamat, sőt egy nagyot léptem, és visszavettem a munkából is, 4 órásba átmentem, hogy többet lehessek vele...

Én azért teszem ezt, és adom át magam neki megint, mert azt tapasztaltam, hogy ez is ha engedsz, hamarabb feloldódik.

Én a helyedben nem vinném egy pár napig a mamáékhoz, vagy ha igen, akkor én is mennék, és ha elmennék pisilni, akkor mondanám, hogy ha akar jöhet velem, de mindjárt jövök.

Most nem "tűnnék el" csak úgy, mint eddig, hanem mindig jóval előtte elkezdeném neki mondogatni, hogy muszáj elmennem, de sietek vissza, és ha megjöttem, akkor majd gyurmázunk, vagy valami ilyesmi..vásárlásnál pl. beígérnék vmi meglepit...Ez egy átmeneti időszak, nekünk 1 hónapban 1-2 alkalommal éjjel is van, hogy felébred, és hív engem...Mikor kipróbáltam, hogy nem megyek, akkor a végtelenségig sírt, 2-3 éjjelen át, tök kiborultam, vmelyik idióta ismerős mondta, hogy próbáljam meg, én meg bedőltem neki, de ez egy nagyon rossz ötlet, a gyerekem bizalmát tettem vele kockára...

ha meg bemegyek hozzá, akkor 10-15 perc, megnyugszik, és alszik tovább, és másnap éjjel már nincs is ilyen többet...

A bölcsiben is azt csináltam, hogy mikor kezdett 1-1 nap reggelenként sírni, akkor másnapra kivettem szabit, és mikor mentünk reggel a bölibe, kérdeztem, hogy akar inkább velem otthonmaradni? persze, hogy akart, így megvolt az öröme, megynyugodtott, hogy néha ilyet is lehet, és olyankor szinte egész nap vele vagyok, rá figyelek..másnap semmi gond a bölcsi-menéssel...

nem tudom, remélem érzed az összefüggést, szóval hogy add meg neki, hogy csak az övé vagy, és visszatér a bizalom..:-)