El tudtok menni 1,5 év körüli gyerekkel bevásárolni, hivatalos ügyet intézni? Mit csinál közben?

Bevásárlókosár ültetős részébe teszem,és kap a kezébe valamit.

Ügyet intézni babakocsival megyünk,és abból nem szállhat ki,pár hiszti után megtanulta már,viszünk játékot.

Viszek neki könyvet, ceruzát.

Boltban segít nekem: odaadom amit elbír és ő teszi bele a kosárba, kocsiba.

Hát ebben a korban neveltem ilyen helyeken, és most 2,5 éves de már szuperül kezelhetö.

Èn már elve nem tettem bevásárló kosárba, legtöbb helen van kis kocsi és azt tolhatta. Azt pakolhatta be a kosarába amit én mondtam. Mindent megfoghatott megnézhetett de utánna vissza kellett tennie.

Ha nem tartotta be a szabályt mentünk haza. Felállni a kosárban nem mert volna, mert megint csak indultunk volna haza. Ès 2x meg is tettem, egyszerüen semmit nem vvettem, fogtam és már mentünk is haza.

Hivatalos helyen talán a legrosszabb. Nekem senki segítségem nem volt csak a férjem, közel távol egyetlen egy segítség sem. Ide sokszor vittem kekszet, vagy iszit amít gyorsan elmajszolt míg én intéztem. Váró részen lehet azért futkorászni, itt 100%ig figyeltem rá, törödtem vele, vagy is együtt várakoztunk, lekötöttem. A rosszabb része mikor pl bankban kell 20 percet ülni és várni míg az ügy késszen van. IDe jött a nasi neki.

ès ahogy nött igéret hogy haza fele bemegyünk a játszóra. IDe elsö idöben akkor is bementünk ha rosszul viselkedett így késöbb tutda hogy amit igérek megtartom.

Ha nagyon fontos ügy volt, akkor férjem kivett egy nap szabit és otthon maradt a gyerekkel, vagy ö intézte.

Első gyerekem : örökmozgó típus volt, kaját nem szerette, azzal nem lehetett leszerelni vagy nyugton tartani.

Kivettem akkor mindent szétkapott szó szerint rohant , lepergett róla MINDEN figyelmeztetés vagy rászólás.

Így inkább nem vettem ki a babakocsiból igyekeztem mindent másra bízni (akkor még volt segítségem) vagy a férjemet küldeni minden hivatalos helyre.

Volt persze mikor ezek egyike se működött akkor maradt a rohangálás és imádkozás hogy mielőbb sorra kerüljünk vagy az ordítás nyűglődés a babakocsiban sokszor megfutamodás...

Második gyerekem: imádta a hasát és nagyságrendekkel nyugisabb volt mint az első (nem mellesleg kislány is) ha rászóltam megértette de ha nem vettem ki a babakocsiból akkor is elvolt benne bulátával gyümölccsel néha ropival kukolával. Ja és ujjszopós volt egy kis rongyit is vittünk azzal is elvolt egy darabig.

Eddigre segítségem se volt viszont rengeteg hivatalos ügyet kellett akkortájt intézni a nagyobbat is vinnem kellett mindenféle orvosi vizsgálatra stb. Úgyhogy muszáj volt megoldani.

Harmadik baba: egy áldott nyugis gyerek legnyugodtabb az összes közül, 2 éves de megül a babakocsiban pontosan 1 órát ennyi idő alatt azért legtöbb helyen sorra kerülünk vagy már végzünk is.

Mindhármat én nevelem ugyanúgy ugyanazokkal a módszerekkel következetességgel stb. mégis mindhárom teljesen más típus így ami egyiknél beválik a másiknál nem stb.

Ezért nem is szeretem mikor mások ítélkeznek egy rohangáló gyereket elnézve (maguk mellett a nyugis babájukkal) hogy úristen mennyire rossz az a kisgyerek és a szülő biztos tök béna, mert sose tudni ők vajon boldogulnának e azzal a gyerekkel a sajátjuk helyett?