Ha az örökbefogadott gyermekedet eleinte nem fogadta volna kitörő lelkesedéssel az anyukád, majd később már teljesen el lenne olvadva tőle akkor meddig maradna benned tüske?

semeddig. azért ez egy nagy, életre szóló dolog, meg kell emészteni :)

nyilván a szülőknek könnyebb, mert nagy a vágy, az ő döntésük, ők már elfogadták, hogy nem lehet saját és a kicsi megérkezése előtt már amennyire lehet feldolgozták.

a nagymamának is azért egy nehéz helyzet, főleg, hogy már van 3 "saját", de ha ezen hamar túljutott, szerintem egyáltalán nem szabad haragudni rá, normális ez a reakció, lényeg, hogy már imádja

Nem haragudnék rá, örülnék, hogy már imádja. Neki is meg kellett szeretni, ismerni, idegen volt a helyzet.

Amúgy nem kell hozzá örökbefogadott babának lennie. Nekem az első fiam és a mama közt nagyon nagy volt a szerelem és amikor megfogant, megszületett a második, akkor éreztem és mondta is anyum, hogy nem tud vele mit kezdeni. Azt mondta, hogy idegennek érzi, nem tudja, hogy fogja-e úgy szeretni, mint a nagyot. Aztán ahogy nőtt és több időt töltöttek együtt úgy nyerte meg anyu szívét a kicsi és most már nagyon imádják egymást. Nem tudnék haragudni rá.