Egy elméleti kérdés gyerekneveléssel kapcsolatban?

Ha az a kérdés, hogy vannak-e eredendően olyan tulajdonságai egy gyereknek, ami neveléstől független, akkor igen, természetesen vannak.

Ha az a kérdés, hogy jó neveléssel minden gyerek jó lesz-e, akkor úgy gondolom hosszútávon az is igaz.

Egy 1-2 éves gyereket még nehéz nevelni, ott sokat számít, hogy milyen temperamentumu a gyerek, de iskoláskorra ez szerintem neveléssel kiküszöbölhető.

Bár a kiküszöbölés elég hülye szó, mert a lényeg (úgy gondolom) nem a "rossz temperamentum" elnyomása, hanem megtalálni azt a nevelési módszert ami ahhoz a gyerekhez ideális és segít jó irányba terelni az alaptulajdonságokat...

Hozzáteszem ez teljesen elméleti válasz, mert 2 hónapos a babám, szóval még könnyen beszélek. :)

Igen, valószínűleg másfajta neveléssel másfajta gyereket lehet nevelni ugyanabból az "alapanyagból".

Ahogy testvérek is lehetnek különbözőek, pedig általában ugyanúgy nevelik őket.

6 évesen - hogy a kérdésnél maradjunk - már nehéz kinevelni belőle a hisztit.

Amúgy te magad is leírod: engedsz neki itt-ott. Ez a hiba.

Valóban vannak nyafis gyerekek, de azt gondolom, hogy bármilyen temperamentumú is a kicsi, azért 6 éves korra el kéne jutni oda, hogy ha az ünneplő ruha az előírás, akkor azt vegye fel, és pont. Az enyém sem mindig egyszerű eset, szokott hisztizni, olykor szófogadatlan, de az alapvető dolgokban azért mégis az van, amit én mondok.

Szerintem ott már nagyon nagy baj van, ha az anya nem tudja meggyőzni a 6 éves, a dackorszakból elvileg már rég kinőtt gyerekét, hogy alkalomnak megfelelően öltözzön fel. Akkor majd ha télen fürdőruhában akar menni iskolába, azt is ráhagyja. Vagy ad absurdum közli, hogy nincs kedve suliba menni, hagyja, hogy ne menjen, hiszen "erőszakkal nem lehet elérni nála semmit"?

És ismétlem, egy rendkívül eleven, rosszcsont kisfiú mellől írom ezeket.

Szerintem ha a te gyereked lenne Mari nénié és az övé a tied, akkor az a gyerek, aki Mari néninél van, kevésbé lenne nyafka ,mivel tudja, hogy nem érdemes "bepróbálkozni", hiszen már megszokta hogy Mari néni nem enged, míg a te gyereked próbálkozik, hátha, hiszen vannak esetek amikor engedsz neki, ezért neked nehezebb dolgod van a saját engedékenységed miatt.

Kis korban még nagyon-nagyon sokat számít az, hogy aszülő következetes-e, vagy megenged dolgokat.

Azt gondolom, hogy az hogy egy gyerek hogyan viselkedik két dologból tevődik össze: személyiség + nevelés. Sok tudós sok ideje vitatkozik azon, hogy a genetika vagy a környezeti hatások vannak nagyobb hatással ránk, de megegyezni még nem tudtak :)

Minden gyerek nevelhető, és természetesen sok függ a szülőtől, de ahogy mondani szokás, a bőréből senki sem tud kibújni.

(ezt nem szülőként, hanem pedagógusként írom, és lehet hogy egyáltalán nincs igazam)

OFF

"Sok tudós sok ideje vitatkozik azon, hogy a genetika vagy a környezeti hatások vannak nagyobb hatással ránk, de megegyezni még nem tudtak :) "

Igen ez egy érdekes dolog. Tudtommal pont azért nem jutottak dűlőre, mert ezt nem lehet így konkrétan megmondani, hogy 80% genetika, 20% nevelés... stb. Vannak alaptulajdonságaik amik fogékonnyá teszik bizonyos viselkedési formára, de az környezet függő, hogy ezek mennyire tudnak kibontakozni.

Pl. ha egy bűnöző gyereke rossz környezetben nő fel, nagyon nagy eséllyel ő is rossz útra tér (míg más genetikájú gyerekek nem), de "jó környezetben" felnevelve nagyon kicsi rá az esély, hogy akárcsak minimálisan is előjöjjön a rosszra való hajlam. Tehát az első esetben a genetika mondjuk 80%-ban érvényesül a másodikban meg közel 0

ON (bocsi) :)

Én szerintem erre a legegyszerűbb válasz a testvéreket nézd meg.

Egy család, egy anya egy nevelés.Mégis van hogy a testvérpárból az egyik egy kisangyal, a másik kisördög.