Van egy 4 éves kislányom. Nagyon nehezen lehet kompromisszumot kötni vele. Sajnos általában ő nyer. Nagyon akaratos, makacs. Hogyan kezelhetném? Megütni nem szeretném de egyre többször kiabálunk vele.

Nem kompromisszumot kell vele kötni, hanem nem engedni, hogy az legyen, amit ő akar. Ha hisztizik, nem kell vele törődni.

A kiabálással semmire nem mégy vele. Csak ha határozottan a te akaratod érvényesül.

Nagyon elrontottátok, most már elég nehéz lesz helyrehozni.

HÁt ez nem lesz egyszerű menet, ezt valóban elég alaposan elcs.sztétek :( A veréssel semmit nem fogsz elérni. Amit tehetsz: meghúzod a határokat, felállítod a szabályokat, és KÖVETKEZETESEN kitartasz mellettük. A 4 éves gyereknek nem arra van szüksége, hogy felnőttként kezelje a problémákat (kompromisszumokkal) és arra meg aztán végképp nincs szüksége, hogy minidiktátort neveljetek belőle, aki azt hiszi, csak csettintenie kell, és máris "ő nyer".

Neki az kell, hogy megismerje a határokat, és neked, mint szülőnek az a feladatod, hogy megtanítsd neki, hogy nem lehet minden úgy, ahogy ő akarja, tiszteletben kell tartania a szabályokat. Persze hogy makacs, meg akaratos, hiszen ezzel eddig is mindent elért!

Mostantól kezdve legyen neki megmondva, hogy amit mondasz csinálnia kell, és NE VEGYÉL TUDOMÁST A HISZTIRŐL! Fog próbálkozni, nagyon keményen, és sokszor fogod úgy érezni, hogy adnál neki akkora pofont, hogy lerepüljön a feje, de ilyenkor gondolj arra, hogy ezt ti csináltátok, miattatok lett ilyen, így rajtatok áll, hogy normális gyerek lesz belőle, vagy egy kis zsarnok, aki folyamatosan boldogtalan lesz, mert az élettől állandóan kapni fogja a pofonokat.

Lesz valószínű olyan is, amikor utcán, vagy hasonló forgalmas helyen vezeti elő a nagyjelenetet, ilyenkor sem szabad engedni a hisztinek. A gyerekek okosak, pontosan megjegyzik, hol engedtél nekik, és onnantól alkalmazzák is azt újra meg újra. De ha következetesen levegőnek nézed, mikor hisztériázik és akaratoskodik, akkor rá fog jönni, hogy ez nem működik, és elhagyja.

Kitartás, meg tudod csinálni :) És ordibálás helyett inkább menj el onnan, és nézd tényleg levegőnek. A figyelemmegvonás a lehető legjobb eszköz.

Utolsó vagyok,nálunk megvan egy napirend és egy íratlan szabályrendszer,ha ez és ez van akkor ez és ez lesz.Tudja megtanulta.lehet hogy nem mindig fogadja el magában,de mégis megteszi amit kérünk nem nyafog,nem beszél vissza,mert tudja olyan dolog történik,ami kevésbé lesz jó.És nyugodt hangnemben magyarázunk neki az ő nyelvén és apa és én is ugyanazt mondjuk(ha nem azt gondoljuk,akkor később nem a gyerek előtt szoktuk megbeszélni)

És mindig szólunk előre hogy tudja mi fog történni,pl naponta kétnaponta nézhet mesét(1-1,5 órát irányítottan)és szoktuk neki mondani hogy ekkor és akkor ha szólunk akkor abba kell hagynod.vagy válassz mit szeretnél kakaót vagy joghurtitalt,amelyiket választod,azt kapod meg kell innod,ha mégsem nincs több lehetőség iszol vizet

vagy elmondjuk előre 7végén mit csinálunk mit várunk tőle:pl lesz benne gyerekeknek való program de lesz olyan amit te lehet hogy nem fogz élvezni,de hozhatsz valamit amivel közben játszol vagyp elmegyünk ide meg oda de hogy ne legyél fáradt visszafele meg kell próbálnod aludni

vagy boltban:kér valamit:nem veszünk de van otthon ez és ez,és tudod ha jól eszel ebédet amit otthon választasz kapsz belőle..stb így mivel le van minden fixálva incs meglepetés,ami számára kellemetlen lehet tudja mi mi után lesz..fogmosásnál azt tudom elképzelni,h elmondod neki:most megfürdünk,valamennyi időt hagyok hogy játsz a kádban aztán megtörölközünk és utána meg kell mosni a fogadat,(jó ízű a fogkréme?esetleg együtt vlaszthatnátok fogkefét legközelebb hátha úgy nagyobb kedve lesz hozzá)és elmagyaráznám neki azért kell fogat mosni mert...gyereknyelven,ha fogat mostál megyünk lefeküdni és olvasok neked egy mesét,melyiket fogod választani?

hát nem tudom nálunk ez így működik é soha nincs vita ilyenekből

Második vagyok, én is biztos vagyok benne, hogy menni fog :) Ha nagyon belelovalja magát a hisztibe, akkor menj el előle. Látványosan hagyd ott, és kezdj el mást csinálni. Pl. ülj le és olvass, vagy nálunk az is bevált, hogy bekapcsoltam a tévét, és elkezdtem nézni. Amikor jött hisztizni, és egyre hangosabban ordított, akkor kikapcsoltam a tévét, és kimentem a konyhába olvasni. Oda is jött utánam, akkor mentem a fürdőbe, majd a gyerekszobába csináltam valamit - addigra megunta a hisztit és ott leült játszani. Ma már ha hisztizni kezd, csak rámutatok a gyerekszobára, és vonul is be, tudja, hogy felesleges.

Ahogy utánam írták, az, hogy figyelmen kívül hagyod a hisztit az nem egyenlő azzal, hogy minden hülyeséget ráhagysz. A fogmosásnál nálunk a fognyűvő manócskás mesekönyv jött be nyalókás gergővel, de alapból ha ő nem akart fogat mosni, akkor nekivetkőztem, és közöltem hogy akkor nem megyünk játszóra, mert én koszos gyerekkel nem mutatkozom, mert koszosnak lenni nagyon ciki. 4 évesen már nem szeretne a fiam ciki lenni, inkább megmossa :) És hidd el, ha kisebb akkor ott kell állni a fürdőszoba ajtajában amíg meg nem mossa, nem mehet onnan sehová, várd ki türelemmel, mert ő hamarabb megunja, hogy nem mehet ki. Akkor jön a hiszti, az üvöltés, a krokodilkönnyek, javaslom ilyenkor is vigyél be egy könyvet, és hagyd figyelmen kívül. A szünetekben mondd meg neki, hogy ha megmosná a fogát, akkor egy percen belül kijuthatna innen. Mi az első ilyen napon 52 percet töltöttünk a fürdőszobában, volt ordítós, elkékülős hisztig minden, de nem adtam fel. Többé nem is volt gond a fogmosás. Én nem hiszek a verésben, vannak még hatékony nevelési eszközök, amik szerintem hasonlóan szörnyűek, de mégsem verekedés :)

Többnyire ő nyer.

Ez a probléma, ezt nem szabad(na) hagyni. Nyilván mivel hagyva volt, egyre nehezebb, de ezt kell megváltoztatni.

Tudom, hogy egy könyv nem lehet válasz ezekre a kérdésekre, de nekem sokat segített, ezért ajánlom a ti figyelmetekbe is.

Adele Faber és Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje