Miért nem kötődik jobban hozzám?

Van egy 1,5 éves kisfiam. Mindennap reggeltől estig még a férjem haza nem jön ketten vagyunk. A házimunkát akkor végzem (főzés, takarítás) amikor alszik, a többi időt csak vele foglalkozom. Játszom vele tanítgatom, sétálunk a városba stb.. Mégis jobban ragaszkodik az apjához, ami már kezd rosszul esni. Ne értsétek félre, örülök hogy szereti az apját de ez már... Pl. ha hazajön az apja onnantól kezdve 2 perc nyugta nincs a gyerektől, ha kimegy a wc-be a gyerek sír, ordít a kezemben, és azt kiabálja apa apa. Ha kimegy a férjem cigizni a teraszra dettó. De ha pl. én kimegyek este a kisboltba nem is érdekli hogy megyek elfele.. Az apja csak veszi a kabátját felfele és a fiam már sír, hisztizik fekszik le a földre vergődni. Éjszaka is mikor felkel bemegyek hozzá, nyugtatgatnám, de ő csak azt szajkózza hogy apa. Az éjjel is 1 óráig nem aludt, (pedig szokott aludni este rendesen, nem tudom mi történt hogy nem aludt most) és egyfolytában apa, apa. Azt hogy anya még nem is mondja. Annyira elkeseredtem már, mert tényleg egész nap vele foglalkozom mert csecsemő kora óta nem igazán volt el magában. Rengeteg hasfájós éjszakán vagyok túl vele, a fogzás is megviselte nagyon (16 foga van de minddel rémálom volt hetekig) és mégis tojik a fejemre holott mindíg én vagyok vele. Már kezdem sz.r anyának érezni magam pláne mikor hasonló korú gyerekek anyukájától hallom hogy mennyire anyásak, az én fiam meg... Nem tudom mit kellene csinálnom, de ez az érzés már annyira fáj, ma reggel mikor felébredt, rögtön az apját kereste, már sírva fakadtam... Játszik vele az apja meg foglalkozik vele, de könyörgöm én is vele foglalkozom egész nap. Lesz valaha anyás, vagy ő ilyen és kész? Bocs ha hosszúra sikerült.