Már nem tudom mit tehetnék a türelmem elfogyott, idegbeteg lettem, van valakinek valami ötlete?

Van egy tündéri kisfiam aki 3 hónap múlva 3 éves lesz,vagyis tündéri volt.Most borzalmas,mintha egy tini gyerekem lenne,hiszti,visszabeszélés,képembe röhögés,parancsolgatás,toporzékolás,alkalmi süketség,még a felemelt hangra sem reagál,semmiből nem tanul,néha úgy viselkedik mint akinek elmentek otthonról,vagy képtelen lenne értelmezni egy mondatot.Kb november környékén kezdődött,már 1,5 éves korától benne van a dackorszakban,voltak nehezebb időszakok de ez a mostani őrjítő,mintha szeretné,hogy kiborít és felidegesít,pedig már egyre többször maradok higgadt és türelmes,és csak addig csinálja amíg teljesen elfogy a türelmem,és már kiabálok,de az sem hatja meg.Most kezdte januárban az ovit addig bölcsi volt amit szeretett de az utolsó két hónapban már unta,és nem nagyon volt fiú társasága sem.Nagyon értelmes és ügyes kisfiú,de mostanában visszament kb 1 éves szintre a viselkedésében meg egy 13-14 éves kamaszfiúra hasonlít.Nem tudom mit tehetnék semmilyen büntetés nem jön be illetve de ha elveszem az imádott plüss mackóját,pakoltam már el a játékokat dobozba és eltettem nem érdekelte,állítottam sarokba,kapott a fenekére,tiltottam el a nasitól,egyetlen ami bejön ha hiszti esetén beküldöm a szobába az annyira utálja de mindig lenyugszik 2-3 percen belül.Iszonyatosan makacs és önfejű,próbálom vele megbeszélni ilyenkor leguggolok a szemébe nézek hátha bejön de nem.A birka türelmű óvónőanyukámnak is elfogy a türelme ha vele van hétvégenként.Aludni utál,délután nem alszik már az oviban is csak ritkán,semmi nem jön be se a mese se a simogatás,se a mellette ülés,se az ahogy este csináljuk,hogy betakarjuk puszi 1-2 kedvenc dala és kijövünk.Hulla fáradt pedig nagyon kéne neki a délutáni 1 óra alvás.Az evéssel most úgy ahogy nincs gond,persze akkor is tud alkotni,tudom,hogy mostanában keveset vagyunk kint de annyira rossz kint a levegő,jó most pár napja végre friss hideg levegő van.Játszani se nagyon akar akkor sem ha játszunk vele.Folyamatosan megy az akarom,meg a parancsolgatás, már rongyosra beszéltem a szám,hogy szeretnék,és hogy kérjen,próbáltuk figyelmen kívül hagyni akkor csak még idegesebb lesz.Ha valamit nem engedünk azonnal rombol,vagy szét töri a játékát,és kijelenti,hogy már pedig az xy(a nagynéném pl) majd jön és Ő megengedi,meg hoz neki csokit stb.A nagynéném olyan akire semmi sem hat baromira mindent megenged neki sajnos.Teljesen kétségbe vagyok esve két hónappal ezelőttig olyan jól tudtuk kezelni,már egyre kevesebb volt a nagyobb hiszti, a kisebbeket meg lehetett vele beszélni,vagy ha olyan volt akkor kompromisszumot kötöttünk.Nem tudom mi lesz,ha felkel már nyávog és hisztizik már reggel elmegy a kedvem mindentől,még jó,hogy oviba van,nem tudom mi lenne ha egészhéten együtt lennénk otthon.Tanulok,és dolgozom igen kicsit most stresszesebb vagyok,de alapszinten is ilyenfajta vagyok tehát nem hinném,hogy ez a baja.Tesója még nincs,úgyhogy nem az a probléma.Akinek volt ilyenhez "szerencséje" tud valami biztatót mondani,ötletet adni? Már utálom magamat,de nincs türelmem nem volt sose sok de most már egyátalán nincs.. :(

Köszi előre is!