Milyen módszerekkel tudsz hatni akaratos, ellenkező, szófogadatlan 4-5 éves kisfiadra?
Amikor még nem volt gyerekem, meg még a gyereknevelés elején is úgy gondoltam, hogy nem fogok majd zsaroláshoz folyamodni. Aztán most meg ez az egyik leghatásosabb eszközöm :(
Példa, kicsit rövidítve írom a mondatokat:
-Nem fekszem le aludni mert nem akarok és különben is mesét akarok nézni. (hulla fáradt)
-Lefektetem a tesót és neked még olvasok egy rövid mesét, utána mész aludni.
-Nem, én nézni akarok, a meseolvasás az unalmas. (állandó könyvfaló, imádja őket különben)
Persze megpróbálom elmagyarázni, hogy milyen jó lesz ha felébred, kipihent stb. de ezzel semmi nem érek el, csak köti az ebet a karóhoz, hisztihangulat. Erre én berágok:
-Jó. Akkor nem fekszel le, de ne is várd, hogy megnézzük az esti mesét, aki nem fogad szót az nem érdemli meg, hogy bekapcsoljam neki a TV-t.
Hiszti, hiszti , hiszti. Végül megkérdezi, hogy ha lefekszik de nem alszik akkor nézheti-e a mesét este, válasz: igen.
2 percen belül alszik.
Ilyen szituból millió van, mit csinálok rosszul, hogy mindig ellent akar nekem mondani? 4 éves.
És mennyire rossz, hogy azzal érem el, amit szeretnék, hogy kilátásba helyezem valami megvonását, kvázi megzsarolom?
válasza:Mindent jól csinálsz (bár az lenne a legideálisabb, ha SOHA nem nézne tévét)
Egy 4 évesek tudod mi a dolga? Hogy mindig ellent mondjon. :)
Ajánlom figyelmedbe Vekerdy tanár úr írásait, rendkívül meggyőzőek! ;-)
Köszi, hogy ezt írod, de én nem vagyok erről meggyőződve, hogy jó ez így. Azt nem írtam az előbb, hogy sokszor elszakad a cérna és akkor kiabálok is, hogy "márpedig úgy lesz, ahogy mondtam"
És tényleg nem lenne más lehetőség az ellentmondások kezelésére csak a zsarolás?
Esetleg tudnál Vekerdytől valamit konkrétan ajánlani? Már van egy tucat ilyen jellegű könyvem a polcon, csak időm nincs elolvasni. Így bele-bele lapozgatok, de nem igazán jutok előre.
És ráadásul úgy érzem, hogy tökre lecsökkenti a kommunikációt köztünk. Lesz ez máshogy is? Hogy belát dolgokat és magától csinálja, azt ami elvárt?
válasza:Szerintem ez a konkrét szitu egyáltalán nem vészes!Én fiam még csak 3 éves és nálunk is napi szintűek ezek a párbeszédek.Én ezt nem is nevezném zsarolásnak...tök jogos,hogyha nem fogad szót,akkor nem nézhet TV-t!!!
És szerintem a kiabálás se kóros...oké,mi máshogy éljük meg,de nálam pl mostanában minden este elszakad a cérna,mert hiába kérem,hogy ökörködjenek az öccsével aki 14 hónapos,csak csinálják...ezzel nem is lenne baj amúgy,ha nem mindig fürdés időben jönne rájuk az 5 perc.Ráadásul ilyenkor fáradtak,elesés van belőle, na a 10. szép szó után én is kiabálok...
Amúgy szerintem inkább ott van a "bibi" amit a kommentedbe írtál,hogy nincs rendes kommunikáció,vagy kevés.Mikor nálam vannak ilyen zizi napok egyhuzamban akkor valahogy mindig rádöbbenek,hogy oké,ez így nem mehet.Ilyenkor elkezdek arra figyelni,hogy beszélgessek vele sokat normálisan nap közben,úgy mindenről,és még ha apróságért is, de megdicsérjem.Ilyenkor is kell rá hangosabban szólni,de valahogy visszavesz kicsit pár napig,aztán megy minden megint előröl:)
Szóval szerintem nem gáz amit írtál,csak már fáradt vagy,nem?:)
válasza: válasza:Ezt a könyvet ajánlom:
Adele Faber (és a másik szerző nem jut eszembe)
Beszélj úgy, h érdekelje, hallgasd úgy, h elmesélje. Konkrét helyzetekkel, szituációkkal és sok példával mutatja meg, hogyan lehet jól megoldani a konfliktusokat.
Még Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam c. könyve is eszembe jutott arról, amit ìrtál.
válasza:Nekem is volt ilyen mélypontom a most 3,5éves fiammal. Én is a Beszélj úgy... könyvet találtam meg, és azt olvasgattam, abból tudtam pár jó "vezérmondatot" leszűrni magamnak, amik tényleg hatásosak.
TÖk rosszul éreztem magam én is az állandó veszekedések-hisztik-kiabálások miatt. Totál úgy érzetem, hogy kisiklott valami a gyerekkel kapcsolatban, tök feszült voltam miatta, és ez így generálta a mégtöbb ordítást és mégtöbb feszkót.
Én tartottam egy napot nélküle, és szó szerint összeszedtem magam! Nálam ez volt az első nagy lépés, hogy magamban helyre raktam a dolgokat. Másnap erősen és kitartóan a fiam elé léptem- új anyukaként, nem egy idegösszeomlás szélén álló üvöltő banyaként. 3kemény nap után kezdett működni a dolog. Azóta sokkal jobb a kommunikáció. Sajnos az ovis feszültséget azért itthon még minden nap kiadja magából egy kiadós hisztivel, de már elég jól kezelem- és ami a legfontosabb- nem idegesítem már magam miatta, így ő is sokkal hamarabb megnyugszik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!