Ez normális dolog, vagy pedig valami baj van velem? Rossz ember vagyok emiatt?
Babát tervezünk a párommal, de az alábbiak miatt most elbizonytalanodtam egy kicsit, kezdek kételkedni abban, hogy jó anyuka tudnék lenni.
A páromnak van már egy ötéves kislánya. Jól kijövünk, nagyon szeretem, és ő is ragaszkodik hozzám. Minden hétvégén itt van nálunk.
Az elmúlt egy évben, mióta ismerem a kiscsajt, nem volt semmi probléma. De most hétvégén valamiért azt vettem észre magamon, hogy fárasztónak érzem, hogy folyamatosan a gyerekkel kell foglalkoznom. Korábban sosem fordult elő ilyesmi, élveztem hogy kérdezget, hogy magyaráz, hogy mindig le kell kötni a figyelmét, meg hogy a fél szememnek mindig rajta kell lennie. De most valamiért nagyon elfáradtam ez alatt a két nap alatt, amíg a kiscsaj itt volt, kicsit feszült voltam amiatt, hogy mindenért ötször kell neki szólni (ne vedd a szádba, ne ugrálj a széken, ne rugdosd a falat, stb), és bár szégyellem bevallani, de alig vártam, hogy hazamenjen. A gyerekkel persze nem éreztettem, és a páromnak sem mondtam el, mert nem akarom megbántani. Pedig semmi gond sem volt a kiscsajjal, nagyon jó gyerek, nyugis, szófogadó, értelmes kislány.
És most nagyon rosszul érzem magam emiatt, és kétségeim vannak, hogy jó anya leszek-e. Mert hát a saját gyerekem folyamatosan velem lesz, és elkezdtem azon parázni, mi lesz, ha zavarni vagy fárasztani fog.
Ez természetes dolog, hogy valakit néha fáraszt akár a saját, akár a nevelt gyereke, vagy pedig valamit tennem kellene ez ellen? És ha igen, akkor mit és hogyan?
válasza:
válasza:Engem még a Tesóim gyerekei sem nagyon érdekelnek. Szeretem őket, de csak annyira,mint a szomszéd kislányt. El vagyok velük, de ennyi.
Nekem három gyerekem van és egyszerűen imádom őket, bármit megtennék értük, szeretek velük lenni.
Hidd el a saját gyerek teljesen más
válasza:Ne legyenek kétségeid.
A saját gyermekedhez valószínűleg sokkal erősebben kötődsz majd- a terhességet, szülést is végigcsinálod, a hormonok is segítenek.
Ha az élettársad számodra egyébként ebből a szempontból kicsit "idegen" gyermekével is ilyen jól kijössz, akkor az inkább pozitív jel lehet a későbbiekre nézve.
Nekem 3,5 éves a kisfiam és nem szégellem bevallani, hogy időnként engem is lemerít és elfáradok tőle- sőt olyan is van, hogy magamban már arra várok, hogy mikor jön a fektetés :)
Ez múlhat az időjárási frontokon, az én energiaszintemen, a gyermekem aktuális állapotán és még sok minden máson is.
Akkor leszel jó anya, ha be mered ismerni magadnak, hogy nem vagy, nem tudsz tökéletes szülő lenni a nap 24 órájában, de igenis törekedni fogsz rá, hogy elég jó anya legyél.
Ne aggódj, különben is csinálni kell a saját gyerekkel a napi rutint akkor is, ha aznap fáj a fejed vagy rossz kedved van- és az életrevaló gyerekek ki is követelik maguknak a minimális figyelmet :)
Vannak jó és rossz napok, ahogy a kapcsolatodban is bizonyára, de ettől még az egész gyereknevelés egy jó dolog- csak néha fárasztó és nehéz.
Nálam sokat segít, hasznos ötleteket, tanácsokat merítek pl. Vekery, Ranschburg gyermekpzsichológiai könyveiből vagy Füzesi: Már százszor megmondtam címűból vag Deákné: Anya taníts engem-ből.
Minden jót és vágj bele.
válasza: válasza:Ez az érzés ha sajátod lesz mindig ott lesz.
Jól érzed, hogy nem tudod öket lepaasziolni, a sajátjaid mindig ott lesznek.
Engem ez az elején nagyon nyomasztott, de elmúlt és habár néha néha vissza jön ez az érzés, de kontrolálom. Nekem annyival nehezebb, hogy csak a férjem van segítségnek, nincsenek nagyszülök a közelben vagy valaki aki kicsit levenné a terhet rólam.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!