3-4 éves kori hazugságokkat hogyan kell kezelni?

ne viccelj, ennyi idősen nem tudatos hazugság :)

egyszerűen még annyira álomvilágban élnek, annyira erős a képzeletük (ügye ezt a szerepjátékoknál látod is), hogy egyszerűen elképzelnek egy számukra jobb verziót és el is hiszik :)

majd 5-6 éves kor körül lesz hazugság a hazugság.

egyébként úgy kezelem, hogy elmondom neki, hogy nem úgy volt hanem amúgy :)

"egyszerűen o azt a dolgot valóságnak éli meg"

ezt nem értem.

a gyerek mondjuk összetöri a vázát véletlenül és azt mondja,- nem, nem én voltam, hanem a macska..

vagy, ha látja az anyuka, hogy megüti a gyerek a testvérét, erre megkérdezi a gyereket, hogy miért sir a kisteso, és a válasz az, hogy nem tudja....vagy kitalál valamit..

akkor ez nem tudatos? ö tényleg azt gondolja, hogy nem azért sir, mert ö ellökte, vagy tényleg azt gondolja a macska verte le a vázát?

amikor megkérdezem a 3 éves gyereket, hogy

-mit eszel már megint? erre rávágja, hogy csokit...-oké, nyisd ki a szádat, de hát ez nem csoki... - ööö, chips! - chips...aha...és kiderül, hogy már megint a kutyakaját eszi. - Emilie, mondtam már, hogy ne egyél kutyakaját, az Majának valo, nem neked.. erre a válasz, az, hogy a kutya adta neki...

ez nem lenne tudatos?

6-os története pont azt szemlélteti szerintem, hogy a gyerek kitalál egy olyan történetet, ami őt felmenti, és abban a pillanatban, ahogy kitalálta, el is hiteti magával... Felnőttben is ismerek ilyet, mondjuk az már furább... :)

Mennyire ari, a kutya adta neki :) Keresztfiamnak volt egy "kitalált barátja", aki kizárólag a bűnbak szerepét volt hivatva betölteni :)