Nagyon csúnya veszekedést néztek végig a gyerekeink (köztünk, szülők közt), mi a legjobb nekik ezután? (többi lent)

Szerintem is felkellene hozni nekik ezt megint.

Mi is szoktunk veszekedni nagyritkán de látom a lányokon, hogy megijednek ilyenkor.

Ha ez ennyire extrém volt, akkor 4-en üljetek le és mondjátok el, hogy rosszuléreztétek magatokat, volt bajotok, és veszekedtetek. Tudjátok, hogy nem jól tettétek, de ez van, most béke van.

szerintem meg ez az élet része és nem f3eltétlenül baj ha a gyerekek ezt látják. persze nem verekedésig fajult balhét hanem erős szócsatát.

nyugodtan meg lehet nekik mondani, hogy szeretitek egymást, de van, hogy az emberek nem értenek egyet és veszekednek. gondolom már a nagy gyerekkel is keveredtél veszekedésben, így ő már azért tapasztalta, feltételezem már ő is kiabált veletek :)

mi ritkán veszekszünk, de a gyerek vigyorogva sasol, hogy végre nem ő tett rossz fát a tűzre, van, hogy bele is áll a közepébe és elmondja szerinte kinek van igaza.

szóval ha természetesen kezelitek akkor a gyerekekben sem félelem lesz hanem el tudják majd jó helyre tenni.

(persze a kultúrált határ betartása fontos, ha túlléptek azon akkor persze más a szitu)

Istenem, egy kétévessel parlamentáris keretek között kitárgyalni a problémát!?

Ráadásul "visszatérni" rá?A leghelyesebb, ha a légkör ismét megnyugtató, amiben jól érzi magát, nem frusztrálja semmi. A nagyobbikra is annyi tartozik, hogy mérgesek voltunk apával egymásra, ezért kiabáltunk, de téged mindketten szeretünk, s rád nem vagyunk mérgesek.

Nem hiszem, hogy az eltussolás a megfelelő helyzetmegoldás.

A gyerekek a konfliktuskezelést is a családi mintákból tanulják meg. Ha nem látnak arra vonatkozóan mintát, hogy nézeteltérést hogyan kell RENDEZNI, akkor az lesz a minta, hogy söpörjük a szőnyeg alá, kezeljük tabuként.

Nem most lényeges ez, hanem 20-30 év múlva, amikor a saját párkapcsolatukban tudattalanul alkalmazzák ezt a mintát majd.

Mi 11 éve vagyunk együtt, sosem veszekedtünk, sőt, a férjem mindig azt mondta, hogy velem még veszekedni sem lehet. Én ugyanis mindig meghallgattam és amikor már lehiggadt, akkor megbeszéltem vele, sosem álltam le túlkiabálni. :)

DE! Mikor a második gyerkőcünk néhány hónapos volt, a nagy pedig 4 éves, egyszer mi is csúnyán összevesztünk (gondolom a hormonok miatt én is érzékenyebb voltam). A lényeg, hogy mindkét gyerek ott volt, látták, hallották. A kicsi szerintem még nem fogta fel mi történik, de a nagy igen! És bizony olyan mélyen érintette, hogy még nemrégiben is felhozta, pedig már lassan 2 éve történt! Már nem emlékszem, hogy utána egyből-e, vagy később, de én is elmondtam a fiamnak, hogy ilyen van, de ettől még szeretjük egymást. Sokáig nem is hozta fel, hanem közel 1 év(!) után beszélgettünk valamiről, talán veszekedésről, és akkor jött elő, hogy "de ti is veszekedtetek apával!". Nem is gondoltam, hogy így megmarad benne. Bár az akkor tényleg csúnya volt, olyan hévvel raktam be a kompótos tálkát a szekrénybe, hogy még alatta kettő is összetört... :S Szóval én a helyedben a naggyal mindenképp megbeszélném, hogy ilyen sajna van, de ettől még mindenki szereti a másikat és ha van valami kérdése ezzel kapcsolatban, akkor nyugodtan kérdezze meg. A kicsinek még valószínűleg elég annyi, ha azt látja, hogy anya apa szereti egymást és minden megy a megszokott nyugalomban tovább! :)